A hét témája

Kai Thierbach német evangélikus lelkész vagyok. Angol feleségemmel, Helennel a Corrymeela ballycastle-i központjában éltünk és dolgoztunk két évet idén augusztus elejéig. Négy kisgyermekünk van.

Helennel Londonban találkoztunk, amikor mindketten a fogyatékos emberekkel foglalkozó, franciaországi alapítású L’Arche közösségnél dolgoztunk. Ő a skóciai, ökumenikus Iona közösségben is eltöltött egy kis időt. Mindkét helyen hallottunk Corrymeeláról, és érdekelni kezdett bennünket, milyen is lehet ott valójában az élet. Így jutottunk el a központba. Ám mielőtt idejöttünk volna dolgozni, négy évig Németországban éltünk; Dél-Szászország egyik gyülekezetének a lelkésze voltam. De továbbra is munkált bennünk a vágy, hogy egy keresztény közösségben élhessünk és dolgozhassunk. Ekkor jutott el hozzánk a hír, hogy a Corrymeela közösség ismét egy olyan házaspárt keres, amely itt lakna. Úgy döntöttünk, megpályázzuk a helyet.

Egyáltalán nem bántuk meg ezt a döntésünket. Ez a két év számunkra nagyon gazdagító és inspiráló volt. Sokat tanultunk az északír békéből és a hozzá vezető munkából, és nagyon sok fantasztikus emberrel találkoztunk. Lenyűgöz a Corrymeela tagjainak keresztény attitűdje és szociális elkötelezettsége. A központ ökumenikus jellege, a napi áhítatok és mindazok a feladatok, kihívások, amelyek ránk vártak, sokat segítettek abban, hogy saját hitünkben fejlődjünk.

Mindezeket a tapasztalatokat magunkkal visszük, amikor idén nyáron visszaköltözünk Németországba. Badenben egy evangélikus gyülekezetnek leszek a lelkésze; olyannak, amelynek már van magyarországi testvérgyülekezeti kapcsolata. Szeretnénk, ha ez továbbra is megmaradna, sőt ha – az Észak-Írországban szerzett ökumenikus tapasztalatainkat felhasználva – tovább tudnánk fejleszteni.