A hét témája

Megtanultam, hogy senkit sem kényszeríthetek arra, hogy szeressen. Annyit tehetek, hogy szerethetővé válok. A többi már tőlük függ.

Megtanultam, hogy ne mérlegeljem, mennyi jót teszek az emberekkel – néhányuktól úgysem kapok vissza belőle semmit.

Megtanultam, hogy ha valaki nem úgy szeret, ahogy én szeretném, az nem jelenti azt, nem szeret a maga módján.

Megtanultam, hogy évekbe telik, míg a bizalom kialakul, de percekbe sem telik lerombolni.

Megtanultam, hogy nem az számít, mim van, hanem hogy milyen ember vagyok.

Megtanultam, hogy ne azt akarjam tenni, amit a legjobb emberek tesznek, hanem tegyem a tőlem telhető legjobbat.

Megtanultam, hogy egy pillanat alatt is tehetek olyat, ami egy életen át bántani fog.

Megtanultam, hogy bármilyen vékonyra vágom is a szeletet, akkor is két oldala van.

Megtanultam, hogy sok időbe telik, míg az az ember lesz belőlem, akivé válni szeretnék.

Megtanultam, hogy néha sokkal könnyebb cselekedni, mint gondolkodni.

Megtanultam, hogy mindig szép szavakkal kellene a szeretteimtől elbúcsúzni, mert lehet, hogy az az utolsó alkalom, amikor látjuk egymást.

Megtanultam, hogy még sokáig tudok menni, amikor pedig már azt hittem, egy lépéssel sem tudok többet megtenni.

Megtanultam, hogy lelkiismeretesen kell tennem a dolgom, függetlenül attól, hogy mit gondolok róla.

Megtanultam, hogy ha nem irányítom a viselkedésemet, akkor a viselkedésem fog irányítani engem.

Megtanultam, hogy a hősök azok az emberek, akik a következmények mérlegelése nélkül azt teszik, amit a helyzet épp megkíván.

Megtanultam, hogy gyakorolnunk kell, míg megtanulunk megbocsátani.

Megtanultam, hogy nem számít, hány olyan barátom van, akiknek én vagyok a támaszuk. Előfordul néha, hogy amikor nekem van szükségem segítségre, egyedül maradok.

Megtanultam, hogy vannak olyan emberek, akik nagyon szeretnek engem, csak épp nem tudják kimutatni.

Megtanultam, hogy néha pontosan azok az emberek segítenek a bajban, akikről épp azt gondoltam, hogy még belém is fognak rúgni.

Megtanultam, hogy néha jogom van dühösnek lenni, de nincs jogom kegyetlennek lenni.

Megtanultam, hogy az igazi barátságot és az igazi szerelmet még a legnagyobb távolságok sem győzhetik le.

Megtanultam, hogy egy ember érettsége nem éveinek számától függ, hanem a megélt tapasztalataitól és attól, hogy mit tanult belőlük.

Megtanultam, hogy a családom nem lesz mindig mellettem. Néha az idegenek többet tesznek értem, mint a rokonaim. Nem csak az a közösség lehet család, amelynek tagjait vérrokonság köti össze.

Megtanultam, hogy néha a legjobb barát is megbánt, és hogy ezt is meg kell bocsátanom.

Megtanultam, hogy a családi hátterem, a körülményeim befolyásolják, hogy ki vagyok, de én vagyok a felelős azért, hogy kivé válok.

Megtanultam, hogy nem elég, ha mások megbocsátanak nekem – nekem is meg kell bocsátanom magamnak.

Megtanultam, hogy bármekkora szomorúság ért is, a világ nem áll meg a bánatom miatt.

Megtanultam, hogy amikor két ember veszekszik, az nem jelenti azt, hogy nem szeretik egymást. És azt is megtanultam, hogy amikor két ember nem veszekszik, az nem jelenti azt, hogy szeretik is egymást.

Megtanultam, hogy nem kell a barátaimat feltétlenül váltogatnom csak azért, mert változnak.

Megtanultam, hogy a falra kiakasztott diplomák még nem teszik az embert kedvessé.

Megtanultam, hogy hiába nézik ketten ugyanazt a dolgot, néha teljesen másképp látják.

Megtanultam, hogy azok, akik őszinték önmagukhoz, messzire jutnak az életben.

Megtanultam, hogy az életemet órák alatt olyan emberek is megváltoztathatják, akik még csak nem is ismernek.

Megtanultam, hogy amikor azt gondolom, már nincs mit adnom, mégis megtalálom a módját a segítségnyújtásnak, ha egy barátom kér.

Elhangzott a Corrymeela Community esti áhítatán 2008 júniusában