Élő víz

A B I B L I A É V E

Korinthus tipikus példája a virágzó ókori nagyvárosoknak. Élénk kereskedelmi, gazdasági, vallási és kulturális élet jellemezte. Sokszor hallunk arról prédikációkban, hogy Korinthus mennyire „erkölcstelen” város volt. Valószínû azonban, hogy ebben a tekintetben nem volt sokkal rosszabb, mint a Földközi-tenger medencéjének görögül beszélõ metropolisai.

Pál apostol a második missziói útja során Athénbõl érkezett Korinthusba, és másfél évig tartózkodott ott: gyülekezetet alapított, és tanította a város vonzáskörzetébõl hozzá érkezõ hallgatóságot. Késõbb elhagyta a várost, és Efezusban is hosszú hónapokat töltött. Ekkor a korinthusi gyülekezeti tagok levélben fordultak hozzá különféle kérdéseikkel. Az Elsõ korinthusi levél tulajdonképpen Pál részletes válaszainak dokumentuma.

Ami az elsõ keresztényeket foglalkoztatta…

A korinthusi gyülekezet tagjait zavarba ejtette, hogy milyen hamar különféle csoportokra bomlott a közösség, részben a vezetõk vagy a követendõ „lelki példaképek”, részben olyan erkölcsi-erkölcstelenségi kérdések miatt, amelyeket a gyülekezet tagjai eltérõen ítéltek meg. A „kezdõ” korinthusi keresztényeknek több kérdésük is volt a szexuális és családi élettel, illetve a bálványimádás Korinthusban igen gyakori formáival kapcsolatban is.

Zavaros volt kultuszi gyakorlatuk is: nem tudták eldönteni, mit szabad, és mit nem egy istentiszteleten. Szabad-e vagy kell-e nyelveken szólni; a nõk taníthatnak- e férfiakat? Nem utolsósorban ellentmondásos hírek keringtek a hívek között arról, hogyan kell elképzelniük a holtak feltámadását.

Mindezekrõl a kérdésekrõl Pál kimerítõ válaszokat ad a levélben, néha teljes határozottsággal, néha azonban azzal a fenntartással, hogy õ sem tudja egészen pontosan, mi az Isten által elvárt gyakorlat, de a véleményét örömmel megosztja a kérdezõkkel.

A szeretet soha el nem múlik

Miközben Pál félreértéseket tisztáz, és eloszlat néhány bizonytalanságot, a levélben olvasható úgynevezett „szeretethimnuszban” egy dolgot nagyon világossá tesz: a keresztény ember életgyakorlatában a legfõbb vezérlõelv a szeretet törvénye. Az élet kiszámíthatatlansága eltérõ ösvényekre vezetheti ugyan a hívõ embert, a hit követelményei és megnyilvánulási formái változhatnak egyéniségtõl, kultúráktól, élethelyzetektõl függõen. Ráadásul mindezek megítélésében sem lehetünk tévedhetetlenek, hiszen most még csak „tükör által homályosan látunk”. A krisztusi szeretet azonban életgyakorlatunk és másokkal szembeni ítéletalkotásunk alapja. Pálnak nincs efelõl szemernyi kétsége sem.

Magyar Bibliatársulat