ÉnekKincsTár

A Szentháromság ünnepe utáni tizenharmadik vasárnap mottója: A hit cselekedetek nélkül halott! Az ünnep evangéliuma (Lk 10,23–37) az irgalmas samaritánusról szól. E heti graduálénekünk, a Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem (EÉ 455) erre a példázatra épül.

Az evangélium azt hirdeti a megváltottak gyülekezetének, hogy az isteni szeretet irgalmasságából élünk, hogy irgalmat nyertünk – irgalmasságra. Az igaz hitbõl fakad az igazi keresztény szeretet, amely egészen önzetlen, egészen számítás nélküli. Az irgalmas samaritánus képében méltán látja az egyház Krisztus Urunkat, aki ápolja és gyógyítja vérzõ sebekkel teli egyházát, gyülekezetét. Ezért énekeljük ezen a vasárnapon: „Te mint samaritánus / Szolgáltál, Jézusom…” (Az eredeti verzió szerint: „Ama samaritánus / Te vagy, ó, Jézusom!” – 4. vers.)

Istennek ez az irgalmassága az üdvösség alapja már az ótestamentumban is. Az Ábrahámnak adott ígéret Krisztusra mutat már a törvény elõtt. A kegyelem ígérete megelõzi a törvényt; a törvénybõl nincs élet, ez egyedül Krisztusban van, akiben mindnyájan életre mentettünk – ezt üzeni az epistola (Gal 3,15–22).

Graduálénekünknek nincs saját dallama. Sántha Károly (1840–1928) a Szívem szerint kívánom dallamára, versformájára írta költeményét. Ez a szöveg mostani énekeskönyvünkben már nem szerepel; a dallam itt az egyik legismertebb passiós szöveggel kapcsolódik össze: Ó, Krisztus- fõ, sok sebbel (EÉ 200). Kiváló példa ez arra, hogyan tudja a zene elmélyíteni, a racionálison túl is érzékelhetõvé tenni a szöveg teológiai üzenetét. (A dallamról, mely J. S. Bach Máté-passiójának vezérkorálja, részletesen a maga idejében, nagypénteken olvashatnak majd.)

A vers elõször az 1911-es Keresztyén (Dunántúli) énekeskönyvben jelent meg, amelynek szerkesztésében – Payr Sándor és Zábrák Dénes mellett – jelentõs szerepet játszott Sántha Károly. Ez magyarázza, hogy az énekeskönyv aránytalanul sok szövegét – 105 eredeti énekét és 69 átdolgozását – közölte. Jelenlegi énekeskönyvünk, melyben 23 éneke található, az eredeti hat versszak helyett csak az ének elsõ négy strófáját közli, néhány helyen kis változtatásokkal.

Sántha Károlyt pesti teológusként Székács József és Szász Károly biztatta versírásra, s Arany Jánosnak is bemutatták, aki helyet adott verseinek a Koszorúban. Sárszentlõrinc volt lelkészi tevékenységének és gazdag irodalmi munkásságának legjelentõsebb helyszíne. Nagy szerepe volt a Petõfi-kultusz ápolásában, a költõ sárszentlõrinci diákoskodásának ismertté tételében. Katona József születésének századik évfordulója alkalmából az õ ódája nyerte meg a kitûzött húsz arany pályadíjat.

Verseiben híveinek, a falu népének az örömét és a bánatát jelenítette meg. Költeményei a Koszorú-füzetekben, a Vasárnapi Újságban, a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban jelentek meg, de önállóan is kiadta õket Költemények, Olajfalevelek és Az életbõl címmel. Imádságoskönyvébõl (Buzgóság könyve) kiemelkedik a reformátor születésének 400. évfordulójára írt, Luther címû verses imádsága. Verseinek stílusa, szóhasználata érthetõ módon más, mint korunké, de méltányolnunk kell, hogy életmûve a kortársakra igen nagy hatást gyakorolt.

Szinte minden ünnepre, alkalomra írt éneket. Ezek olykor égbetörõ himnuszok: „A hatalom Istenének / Zendüljön ajkunkon ének…” (EÉ 64,1), máskor a bûnbánat mélységébe vezetnek szûkszavúan, mégis mindent elmondva: „Úristen, szánj meg, irgalmazz nékem! / Gyötör a sok vétek. / Ím, oltárodhoz bûnbánattal lépek.” (EÉ 311,1) Mondanivalójának központjában leggyakrabban Jézus személye, váltságmûve, bûnbocsánata áll: „Örök Felség, szent Istenünk, (…) Igazságod mérlegére / Hulljon Jézus drága vére!” (EÉ 524,1.2) Figyelmeztetése nekünk is szól: „Mert aki boldogít mást, / Boldog csak az lehet!” (455,1)

Sántha Károly méltatása nem csak éneke miatt aktuális: idén szeptemberben emlékezünk halálának 80. évfordulójára. Legyen ez az írás a megemlékezések elõfutára!

Ecsedi Zsuzsa