Kultúrkörök

Harminc évvel ezelõtt, 1978. augusztus 6-án halt meg a 20. század egyik legjelentõsebb katolikus egyházfõje, VI. Pál pápa (1963–1978).

Giovanni Battista Montini néven 1897. szeptember 26-án született az északolaszországi Brescia közelében lévõ Concesio településen, polgári családban. Apja ügyvéd, ismert katolikus újságíró, a katolikus néppárt egyik alapítója, majd parlamenti képviselõ volt. Giovanni tanulmányait – gyenge egészségi állapota miatt – nagyrészt magánúton végezte Bresciában. 1920-ban a bresciai székesegyházban szentelték pappá. Ezután a római Gregoriana Egyetemen teológiai és kánonjogi továbbképzésben részesült, és tanult a római La Sapienzia Egyetem bölcsészkarán is. 1921-tõl a pápai diplomataképzõ akadémiát látogatta.

1924-ben a Pápai Államtitkárságra került – harmincegy évet töltött egyhuzamban a Kúria szolgálatában a Vatikánban. Itt Pacelli bíboros, a késõbbi XII. Pius pápa (1939–1958) jobbkeze lett.

Jóllehet önmagát Pacelli tanítványának tekintette, nem egészen értett egyet a pápa politikájával. Rokonszenvezett a kereszténydemokrata baloldallal. Emiatt XII. Pius 1954-ben váratlanul eltávolította Rómából: Milánó érsekévé nevezte ki. Ezt a sérelmet XXIII. János pápa (1958–1963) azonnal jóvátette, amikor 1958-ban bíborossá tette meg Montinit. Milánói érsekként kiállt az 1956-os magyar forradalom mellett.

1. június 21-én meglepõ gyorsasággal, két napig tartó konklávén választották meg a katolikus egyház fejévé. VI. Pál kitûnõ diplomata volt, a kiegyenlítésre, a kompromisszumra való törekvés jellemezte. A modern világ kérdéseire keresett válaszokat, de teológiai és erkölcsi ítéletei inkább a tradícióval voltak összhangban. XXIII. János nyomdokán kívánt haladni, és folytatta a zsinatot. Zsinati szellemû reformintézkedései közé tartozott a püspöki szinódus létrehozása, a Római Kúria újjászervezése, a liturgiareform támogatása, a szentmise új szertartásának bevezetése, az egyházjog revíziója, a bíborosi kollégium teljesen nemzetközivé tétele.

Feloszlatta a nemesi testõrséget és a palotaõrséget, és a svájci gárdát tette meg a Vatikán egyedüli fegyveres erejévé.

Ugyanakkor konzervatív döntéseket hozott a papi nõtlenség, a vegyes házasság és a válás, a születésszabályozás kérdésében. Az utóbbi témában kiadott Humanae vitae kezdetû enciklikája (1968) világszerte nagy bírálatot kapott, még az egyházon belül is.

Az egyházat nyitottá tette más vallások és a nem keresztény világ felé. Ennek jegyében létrehozta a nem keresztények titkárságát és a nem hívõk titkárságát.

Õ volt az elsõ pápa, aki kilépve a Vatikán falai közül, megkezdte utazásait a világegyházban. Több százezer kilométert repülve mind az öt kontinenst bejárta. Törekedett a kelet- és közép-európai szocialista országokkal való jobb kapcsolatok kialakítására, 1977-ben a magyar pártvezetõt, Kádár Jánost is fogadta, és az õ pápasága alatt oldódott meg a Mindszenty-ügy.

MTI