Oratio oecumenica

Mennyei Atyánk! Megvalljuk elõtted, hogy mily kevéssé vesszük számításba akaratod, milyen nagy gondot okoznak nekünk a hétköznapok a maguk súlyos, nemegyszer megoldhatatlannak tûnõ, de akár apró-cseprõ problémáival, s persze szertefoszló álmainkkal, hiú ábrándjainkkal, be nem teljesülõ vágyainkkal is. Talán nem eleget imádkozunk.

Elismerjük, Urunk, hitünk gyengeségeit, kétségünket abban, hogy bocsánatodat kérhetjük. Segítséged, kezdeményezõ szereteted nélkül csak egy helyben topogunk, vagy mozdulatlanok maradunk.

Kérünk, rázz föl és mozgósíts bennünket: gyülekezeteidet és egész egyházadat. Mutasd meg, mit kell tennünk, mi az értelme és célja teendõinknek. Élõ és éltetõ igéd hasson közöttünk, vértezzen föl s vezessen bennünket az elõttünk álló úton! Tartsd kezed rajtunk, Urunk: ébressz kellõ figyelmet és fogékonyságot szavad, útmutatásod iránt bennünk, s indíts õszinte, igaz cselekvésre Fiad, Jézus Krisztus nevében!

Atyánk! Most különösképpen is a bajbajutottakra, az elesettekre, az ínséget és nyomorúságot szenvedõkre gondolunk. Add, hogy segítsünk, ahol, amikor és amiben csak lehet! Hadd váljunk igaz segítõtársakká a bajban, s hadd lehessünk béketeremtõ szándékod engedelmes eszközei.

Könyörgünk az egyházunkban folyó diakóniai munkáért, elhívottjaiért és elkötelezettjeiért. Köszönjük a másokért élés szent lehetõségét és feladatát. Támassz, Urunk, újra meg újra készséget bennünk a szolgálatra, hogy akik megkeresztelkedtek, segítségünkkel utat találjanak gyülekezetükbe, s megtalálják helyüket benne; hogy a házastársak a te mércéd szerint járják közös életútjukat; hogy a megszomorodottak, a gyászolók vigaszt nyerjenek, s visszakapják reményüket!

S akkor a te szavad – anélkül, hogy útját állnánk, s anélkül, hogy utadban lennénk – elindul oda, ahová kell, s akadálytalanul célba ér. Ehhez kérjük áldásodat, Urunk, Szentlelked ereje által. Ámen.