Élő víz

Krisztus mondja: Amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)

Szentháromság ünnepe után a 13. héten az Útmutató reggeli és heti igéi az igaz emberszeretet törvényének betöltését szemléltetik. A szeretet apostola megjelöli ennek forrását s indokát: a szeretet Istentõl van, mert Isten szeretet, és elküldte Fiát engesztelõ áldozatul bûneinkért. De „ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást”. (Lásd 1Jn 4,7.8.10.11!) A törvénytudó tudta a szeretet kettõs nagy parancsolatát, csak azt nem, hogy ki az õ felebarátja. Jézus az irgalmas samaritánus példázatával válaszol, és visszakérdez: „…ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” Az örök élet elnyerésérõl kérdezõnek be kellett látnia, hogy aki elsõsegélyben részesítette a félholtra vertet, s irgalmas szeretetével vette õt körül, az teljesítette Isten akaratát. Jézus nekünk is mondja: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.” (Lk 10,36.37) A király az utolsó ítéletkor ezzel a mércével fog mérni, vezérigénk szerint. Luther hozzáfûzi: „Isten olyan mélyre alázkodik, hogy mindent, amit a szegényekkel cselekszünk, úgy vesz, mintha vele magával tettük volna. Jól vigyázz hát, hogy el ne menj az Isten mellett!” De ha a hit által õ él a szívedben, mondd el: „Teljes szívembõl szeretlek téged, Uram, én erõsségem.” (GyLK 678,1) És én „mindenkor veled vagyok, Istenem, te fogod jobb kezemet” (Zsolt 73,23; LK)… De ne feledjük: a hit cselekedetek nélkül halott! Az élõ hitnek gyümölcsei vannak; a mózesi törvények is ezt üzenik. „Minden hetedik esztendõ végén el kell engedni az adósságot.” „…parancsolom neked, hogy légy bõkezû az országodban levõ nyomorult és szegény testvéredhez.” (5Móz 15,1.11) A próféta a társadalmi igazságtalanság miatt Isten ítéletét hirdeti: „A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr…” (Ám 5,14) Az Úr így indokolja az emberszeretet különbözõ törvényeit: „Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban! Ezért parancsolom neked, hogy így cselekedj.” (5Móz 24,22) Az elsõ keresztény gyülekezetben parancs nélkül is testvéri közösség, egység „és nagy kegyelem volt mindnyájukon. Nem volt közöttük egyetlen szûkölködõ sem”, mert minden vagyonuk közös volt (ApCsel 4,33–34). A tizenkét tanítvány is egyformán részesülhetett Jézus szeretetébõl, ám Júdás csókja nem testvérszeretetének, hanem árulásának ismertetõjele volt: „Akit megcsókolok, az lesz õ, azt fogjátok el!” (Mt 26,48) Jézus megkérdezte tõle: „Barátom, miért jöttél?” (Mt 26,50; Károli-fordítás) A másik Júdás, aki Jézus Krisztus szolgája lett, Isten szeretetét így hirdeti azoknak, akik Isten hívására eljutottak a Krisztusban való hitre, „akiket az Atya Isten szeretett”: „…szeretet adassék nektek bõségesen.” És: „…tartsátok meg magatokat Isten szeretetében…” (Júd 1–2.21) „Te mint samaritánus / Szolgáltál, Jézusom, / Hogy példádat kövessem…” „Hogy tövises pályámon / Ragyogjon szeretet…” (EÉ 455,4.1)

Garai András