Egyházunk egy-két hete
LELKÉSZIKTATÁS GYÓNON…
Kincstartók
FOTÓ: SZABÓ ANDRÁS |
Pályájuk 2005. július 10-én avatásuk ünnepi alkalmával Aszódon kezdõdött. A következõ állomás Miskolc volt, ahol Erzsébet iskolalelkészként, Milán pedig a környezõ szórványok evangélikusainak pásztoraként szolgált. Innen kerültek püspöki kiküldéssel a Pest megyei Gyónra 2007 augusztusában.
Több okból is meghatározóvá vált számukra a gyóni gyülekezet. Befogadó, szeretetteljes közösségre, barátokra leltek a városban, a gyülekezet tagjai és a testvérfelekezetek lelkészei és családtagjai között, majd õk maguk is itt váltak igazi „családdá” – elsõ gyermekük, a négy és fél hónapos Hunor már ide érkezett.
Két szolgálattevõt kapott a gyülekezet, akik egymás mellett állva, egymást kiegészítve, közös elkötelezõdéssel vállalják a szolgálatot. Így, együtt hirdették az igét is a gyóni templom oltárterében Ef 2,8 alapján: „Hiszen kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez…”
A két fiatal így vallott az igébõl kiindulva: Erzsébet: „Amikor Gyónra kerültünk, a Dabasi Újság interjút készített velünk. Megkérdeztek minket a múltunkról, jövõbeli terveinkrõl. Azt mondtuk, ha igehirdetéseink nyomán csak egy ember is üdvösségre jut, akkor már elértük a célunkat. Kérhetünk-e mástól segítséget, mint Istentõl, aki elhívott minket?” Milán: „Isten megtalálta számunkra a megfelelõ helyet. Õ adja az igét, mi pedig a cserépedényei lehetünk ennek a kincsnek. Mérhetetlen kegyelem ez!”
Túri Krisztina