Egyházunk egy-két hete
Az irgalmas Istent közvetíteni
Õsagárdi lelkészszentelés
A SZERZŐ FELVÉTELE |
Katalin szülei mélyen hívõ, igét olvasó, imádkozó emberek, akik még id. Harmati Béla lelkész szolgálati ideje alatt indultak el a hit útján. A szülõk hite, mint tudjuk, nem száll automatikusan a gyermekekre, de Isten akarata folytán meghatározóvá válhat. Ez történt Katalin esetében is. Mélyrõl fakadó teológiai érdeklõdése személyes életátadással és hittel párosult. Megragadta a Krisztus.
Középiskolai tanulmányai után bibliaiskolát végzett, majd három éven át a Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet munkatársa volt. Innen vezetett az útja az Evangélikus Hittudományi Egyetemre. Egy évig Chicagóban volt ösztöndíjas; a homoszexualitás pasztorálpszichológiai aspektusairól írta meg dolgozatát. Hatodévét a kecskeméti gyülekezetben, Kiss János mentor vezetése alatt töltötte.
Szolgálatát a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnáziumban kezdi meg mint iskolalelkész. Személyes hitvallása, hogy a rábízottaknak az irgalmas, szeretõ Istent kell közvetítenie, aki Krisztusban jelent meg nekünk. Aki nem dörgedelmes és nem követelõdzõ, hanem irgalmas, mert tudja, hogy porból vagyunk.
Az igehirdetés a meghívóra választott ige alapján hangzott: „Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!” (Zsolt 119,25) A püspök, aki a hittudományi egyetemen professzora volt Katalinnak, két-két ószövetségi és újszövetségi utalás alapján szólt arról, hogy nem elég (bár szükséges) a struktúra, Isten Lelkének megelevenítõ erejére van szükségünk, aki a porból is élõlényt, embert teremtett.
A liturgiában az Evangélikus Hittudományi Egyetemrõl dr. Bácskai Károly adjunktus, míg gyülekezeti részrõl e sorok írója, egy büszke rokon segédkezett, aki sokakkal együtt azt kívánja Katalinnak, hogy tapasztalja meg szolgálatában Isten életet, hitet teremtõ erejét.
Szabó András