Kultúrkörök

FOTÓ: WWW.SZEGEDISZABADTERI.HU

Egy elfeledett felvidéki gróf, a Ghymes együttes zenéje és nemzetközi tánccsoportok kavalkádja – mindez egy darabon belül kerülhetett színpadra a múlt hétvégén a Szegedi Szabadtéri Játékok keretében.

Benyovszky Móric szerepében Rátóti Zoltánt láthattuk, akinek alteregója, Fitos Dezsõ táncmûvész mutatta meg, hogyan is kell a test minden rezdülésével, a magyar néptánc délceg mozdulataival kifejezni azt a túlfûtött érzelemvilágot, amely Benyovszkyban lakozott.

A híres kalandor Verbón született, katonának tanult, majd Mária Terézia hadseregét maga mögött hagyva harcolt a lengyelek oldalán. Orosz fogságba került, ahonnan megszökött, és Madagaszkár szigetére hajózott. A szigetlakók királyukká választották; ehhez az egzotikus helyhez kötõdött élete végéig. Emlékiratait Jókai Mór fordította franciából magyarra 1888-ban.

A zenekar a gróf nyughatatlan lelkeként minden alkalommal új vizekre csalogatta az utazót, egy pillanatig sem engedte, hogy gyökeret eresszen. A rendezõk, Szarka Tamás és Zsuráfszky Zoltán nem a narrációra helyezték a hangsúlyt; mintha a minimumra törekedtek volna, amikor Benyovszkyt megszólaltatták. Annál inkább fontos volt a zenei szöveg, a dallamvilág és a tánc, melyek harmonikusan egészítették ki egymást az elõadás elejétõl a végéig.

Az õsbemutató különlegessége, hogy Benyovszky életének minden fontosabb epizódjához autentikus tánccsoportok táncait kapcsolták az alkotók. A nemzetközi néptáncfesztiválra érkezõ szlovák, lengyel, kaukázusi, francia és afrikai táncosok mind-mind felléptek a darabban. Ezzel tökéletesen kifejezték a rendezõk, hogy milyen színes volt az a világ, amelyben Benyovszky élt és alkotott. Az a kulturális kavalkád, mellyel õ találkozhatott a 18. század közepén, csak keveseknek adatott meg, nem véletlen hát, hogy feljegyzései és emlékiratai olyan értékesek az utókor számára.

Koncz Eszter