Keresztény szemmel

A Lundi Egyetem főépülete

A legtöbben ismerjük e fogalmat: svédasztal. Lényege a kötetlen vendéglátás: kis helyen sok meghívott férjen el, a terítékrõl az igényeiknek és a kívánságuknak megfelelõen választhassanak, közben pedig legyen lehetõség társalkodásra is. A hangsúly nem feltétlenül a fogyasztáson, a jóllakáson van, hanem az asztal körüli közösségen, az egymással való találkozáson, a fesztelenség jelentette szabadságon – és nem csupán a szállodai reggelinél vagy az étteremben.

A szó több értelmében is svédasztalt terítettek a széles világból érkezett mintegy háromszáz, az Újszövetséggel foglalkozó tanár, nyelvész, tudós és kutató számára a múlt hónap végén a Lundi Egyetemen. Dél-Svédországnak ez a történelmi emlékekben és felsõoktatási hagyományokban gazdag városa adott otthont a fentieket tömörítõ társaság, latin nevén a Studiorum Novi Testamenti Societas (SNTS) idei – a sorban immár a 63. – tanácskozásának. A rangos összejövetelt minden esztendõben más és más város, illetve az egyeteme látja vendégül. Tavaly az erdélyi Nagyszeben volt, jövõre pedig Bécs lesz a házigazda.

Az Újszövetségi Tanulmányok Társasága által rendezett konferencián a magyarországi evangélikusságot ez évben az SNTS-tag Cserháti Sándor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professor emeritusa, kísérõként felesége és vendégként – szintén az egyetemrõl – e sorok írója képviselte. Református részrõl Balla Péter és a Pozsonyban is honos Peres Imre professzornak, valamint Erdélybõl a tizennyolc szeminárium egyik elõadójának, Geréb Zsolt professzornak, a Partiumi Keresztény Egyetem rektorának és feleségének a jelenléte élénkítette a magyar színeket.

A lundi asztalra elõször a helység és a környék térképe terült. A résztvevõk eleinte alig tudtak eligazodni a megannyi egyetemi épület és a város közepét uraló hatalmas középkori dómtemplomot övezõ utcák rengetegében.

A 11. század elején I. Nagy Knut dán király által alapított, ma százezer lakosú Lund, a vidék kulturális és egyházi központja (1947-ben itt tartotta alakuló gyûlését a Lutheránus Világszövetség) nyáron szinte kihaltnak számít. Életét az 1666. óta mûködõ egyetem és az arra épülõ létesítmények, intézmények határozzák meg. A számos cég és kutatóközpont tárt karokkal fogadja a friss diplomásokat. A legnagyobbak közül itt van a Sony Ericsson, a Tetra Pak és az AstraZeneca fõhadiszállása. Nem véletlen, hogy a terület vonzza a tudományos konferenciákat.

Nincs messze Malmö, az ország harmadik legnagyobb városa, ahonnan az Öresund-szoroson átívelõ, 2000-ben felavatott összekötõ hídon Koppenhága, a dán fõváros is gyorsan elérhetõ. Lundból azonban ilyenkor hiányzik a harmincharmincötezer diák nyüzsgése. A mesterien kiépített kerékpárutakra tévedõ gyalogosnak ennek ellenére vigyáznia kell, hogy a „holtszezon” ellenére nehogy elsodorja egy arra száguldó kétkerekû…

A minden résztvevõt érintõ elõadások és a hasonló jellegû tanácskozások színhelyének, a város fõterén álló mûvelõdési háznak az asztalai szintén roskadoztak. Ne ételre és italra gondoljunk most sem elsõsorban, hanem a világhírû kiadók által jegyzett, az Újszövetséggel foglalkozó kortárs tudományos kiadványokra, gyûjteményekre, bibliai héber és görög nyelvkönyvekre, írásmagyarázati munkákra, melyeket az érdeklõdõk komoly kedvezménnyel vehettek, illetve rendelhettek meg. Sajnálatos, hogy a jellegzetes magyar ízt képviselõ, vadonatúj és olvasmányos kommentár Cserháti professzor tollából Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt elsõ levelérõl angol vagy német fordítás híján nem lehetett ott a kínálatban. Némi vigaszt nyújt azonban nekünk, magyar anyanyelvû teológusoknak az elõbbihez csatlakozó és jelenleg kiadói szerkesztés alatt lévõ, a Második korinthusi levelet „kibontó” írás.

Az elõadások, a kisebb tanulmányi csoportok és az elõadók közül szinte lehetetlen volt választani. A cikkíróhoz hasonló zöldfülû tanárocska csak kapkodta a fejét: a földrajzi térségre kevéssé jellemzõ kánikulai hõségben az étterem teraszán ült Udo Schnelle német professzor, számos alapvetõ és máig meghatározó teológiai mû szerzõje, kedélyesen szivarra gyújtva. Az ottani egyházkerület püspök asszonya, Antje Jackelén által adott fogadáson a Grand Hotel szalonjában Barbara Aland, a Nestle–Aland-féle görög Újszövetség szövegének jelenlegi letéteményese kellemesen eltársalgott az Erlangeni Egyetem újszövetségesével, Oda Wischmeyer professzor asszonnyal. A tudós durhami Dunn professzor szandálban és rövidnadrágban volt, a mosolygós, magyarokkal barátkozó kuopiói finn püspök, Vilho Riekkinen zakóban és nyakkendõben, Vasile Mihoc román ortodox teológiai tanár Nagyszebenbõl földig érõ fekete reverendában…

Mint amikor a szakácsok egymás között, a szakmai titkolózást félretéve a legapróbb részletekig megtárgyalják, mitõl lesz ízletesebb a fogás, úgy került a szellemi svédasztalra egy-egy újszövetségi név, esemény, téma. A résztvevõk hallhattak Pál apostol teológiájának interkulturalitásáról, Kajafás karrierjérõl, a logionforrásra vonatkozó legfrissebb kutatási eredményekrõl. Megtudhattuk, hogyan született a kétnyelvû görög– szuahéli Újtestamentum-kiadás. Terítéken volt Júdás evangéliuma, Jakab levelét pedig szabályosan „kicsontozták”, így ismertetve meg a szerkezetét…

Leírni sem egyszerû mindezt, a végigkóstolásra pedig nem adódott mód. Maradtak a morzsák, de még inkább a teljes terített asztal látványa, az összkép arról, hogy milyen madártávlatból az Újszövetség erdeje, amelynek ösvényein avatott vezetõk segítségével néhány napra elkalandoztak a jelenlévõk, tanulva és tanítva is a nyomolvasást, a források felkutatását, az alkalmi utazók vagy az el-eltévedõk elõtt homályban maradó helyek megismerését-megismertetését.

Igaz, tanítva tanulunk, de tanulás nélkül nem tudunk tanítani sem. Ezért múlhatatlanul fontos a hazai teológusok számára a bõvebb ismeretszerzés, a továbbképzés, a nagyvilágra történõ kitekintés, valamint a kapcsolatépítés. Egyegy bel- vagy külföldi szakmai konferencia nem turistaút, kirándulás, nem egyházi luxus, hanem a nemzetközi tudományos kutatás ütemével való lépéstartás feltétele. Az Újszövetségi Tanulmányok Társasága által tartott idei konferencián való magyar evangélikus jelenlét azt jelzi, hogy egyházunk komolyan veszi ezt a kihívást. A krónikás a hazai küldöttség nevében is köszöni az utazáshoz lehetõséget biztosítók és a csapatot szívesen látók önzetlenségét.

Bácskai Károly