E heti Luther-idézet

„Ami a szeretetet illeti, azt jelenti, hogy mindenrõl a legjobbat tartja, nem gyanakvó, és a felebarátról mindig jót feltételez, minden megkereszteltet, megelõlegezve neki a bizalmat, szentnek tart, és nem meglepõ, hogy olykor téved, hiszen a szeretetre éppen az a jellemzõ, hogy becsaphatják, mivel egyaránt szolgálóleánya jóknak és gonoszoknak, igazaknak és mindazoknak, akik megtévesztésére törekednek. A hit ezzel szemben senkit nem mond szentnek, hacsak nem isteni ítélet alapján jelentetett ki, mivel lényegéhez tartozik, hogy tévedhetetlen!”

Luther Márton: A szolgai akarat (Jakabné Csizmazia Eszter, Weltler Ödön és Weltler Sándor fordítása)