evél&levél

…és én – frissen konfirmáltak országos konferenciája Gyenesdiáson

Az idei országos evangélikus konfirmandustábor napi témái a következõ kérdéseket járták körül: Hol a helyem? Mi a szerepem? Hogyan valósulnak meg bennem e kapcsolatok: a többiek és én; a felnõttek és én; a világ és én; én és én; Isten és én? A gyenesdiási Kapernaum Evangélikus Üdülõ, Szeretetotthon és Konferenciatelepen augusztus 17. és 23. között huszonhét, 13–16 év közötti fiatal beszélte meg és boncolgatta ezeket a témákat lelkész, teológus és hittanár vezetõk társaságában játékok, kirándulás és az elmaradhatatlan balatoni strandolás mellett.

A délelõtti interaktív elõadásokon próbáltunk a résztvevõkkel együtt gondolkodni játékok segítségével és beszélgetve arról, hogy mi is az én szerepe különbözõ kapcsolódási pontjainkban. Meglepõ volt megtapasztalni a csoportos beszélgetésekben a fiatalok nyíltságát, kíváncsiságát, a bennük bujkáló kérdések iránti érdeklõdést. Mertek bátran véleményt mondani, megszólalni, felszólalni egy-egy fórumon vagy akár kettesben egy vezetõvel. Az esti áhítatok az adott nap témájához kapcsolódtak.

A gyenesi konferencia-központ családias, meghitt hangulata sokat segített a csapat egymásra találásában. A vele egy udvarban lévõ szeretetotthon lakóival is kedves barátságban telt a hét; a konfirmált fiatalok egy délelõtt énekkel és általuk készített, gyöngybõl fûzött karkötõvel köszöntötték az idõs testvéreket (felvételünkön).

Vezetõként már ötödször vehettem részt ebben a táborban, bár most egészen más vezetõi felállásban, mint eddig. A hetet Pángyánszky Ágnes pilisi lelkésznõ tartotta a kezében, nagyon hozzáértõen, rátermetten és jó hangulatot teremtve felnõttek és fiatalok között egyaránt. A záró istentiszteleten fontos gondolatot kaptunk útravalóként Krámer György – szintén pilisi – lelkésztõl az Isten és az én közös történetének a kezdetérõl: Isten mindannyiunkkal szeretne elkezdeni egy közös történetet, amelynek a kezdete lehet, hogy pont ezen a héten volt.

Nagyon fontosnak tartom ezeket az országos táborokat, ahol a más környezetbõl, más gyülekezetbõl érkezõ gyerekek más-más gondolkodással találkozhatnak, és életre szóló barátságokat köthetnek. Remélem, hogy jövõre is ugyanígy együtt lehetünk, új arcokat is megismerve, vidámságban, játékban, beszélgetésekben, új ismeretségekre, új ismeretekre szert téve!

Horváth Noémi hittanár szakos hallgató