Kultúrkörök

A solymári Szarkavár részlete

A Mátyás-évfordulóhoz rendelt reneszánsz év jegyében fölkerestük a budai Hunyadi-emlékhelyeket (EvÉlet 2008/14. szám), majd az igazságos király külhoni hódításai nyomában jártunk Sziléziában (2008/32.). Ezúttal egy-egy – Mátyás királyhoz is köthetõ – várromot ajánlunk olvasóink figyelmébe, kiváló túracélpontot kínálva a történelmet szeretõ budapestiek és környékbeliek számára.

Az elmúlt évek régészeti és restaurációs munkálatai során régebbi látogatói számára is sok újdonsággal szolgál a Solymár határában emelkedõ Szarkavár. Az erõdítményt Nagy Lajos király kedvelt híve, Lackfi István nádor építtette hatalmának megerõsítése végett az 1300-as évek végén. A vár ezután a mindenkori uralkodói család tulajdonát képezte – Luxemburgi Zsigmond, majd felesége, késõbb I. Ulászló, 1482-tõl Hunyadi Mátyás és fia, Corvin János, azután pedig II. Ulászló birtokolta –, de tulajdonosai között találjuk befolyásos fõúri családok tagjait is.

A Szarkavár elsõsorban vadászatok idején szolgálta urait, állandó lakóhelyként csak a várnagy és az állandó õrség számára szolgált. Az 1400-as években emelt várfalak és a gótikus stílusú palotaépület 1500 körül bõvült jelentõsen egy lakótoronnyal, a palotaépület megnagyobbításával, valamint reneszánsz stílusú elemek beépítésével. A 16. század elkövetkezõ idõszakában még megerõsítették védõfalait, de Buda 1541-ben történt török megszállása után elpusztult.

Az újratelepülõ Solymár lakói a 18. században építõanyagnak hordták el a vár köveit. Feltárása 1929-ben kezdõdött meg, melynek során reneszánsz faragványok, kályhacsempedarabok, fegyverek és I. Ulászló korabeli pénzérmék kerültek elõ. Huszonegyedik századi helyreállítása 2006-ban fejezõdött be.

Családi házaktól körülölelve, kétteleknyi területén (Kutyavári út 40–42.), eredeti környezetét megõrizve emelkedik Érden a Kutyavár falmaradványa. Az eredetileg nem is Érd, hanem a középkorban itt található õsi Diósd területén felépített gótikus erõdítmény valószínûsíthetõen már az 1300-as évek végén állt, elsõ okleveles említése 1417-re datálható. Napjainkig megõrzött nevét Mátyás király idejében kapta, aki itt tartotta vadászebeit, és itt kaptak szállást a kutyákat felügyelõ úgynevezett pecérek is.

Gazdag vadászzsákmány reményében, vendégeivel gyakran mulatságokat rendezve maga az igazságos is többször megfordult itt. Egy 1461-ben kiadott oklevelében a várat Héderváry Imre országbírónak adományozta a környezõ birtokkal egyetemben. A török idõkben Hamza bég tulajdonában volt, aki Érden egy palánkvárat is emelt, amelyet a népi emlékezet föld alatti alagúttal kötött össze a Kutyavárral. A törökök azonban nem rombolták le, hanem szintén vadászkastélyként hasznosították.

Pusztulása az oszmán sereg kiûzésekor kezdõdött, amelynek során Lotaringiai Károly 1684-ben megostromolta. Köveit a környék újonnan érkezett telepesei hordták szét, ebbõl emelve a ma is álló Diósd több egykori lakóházát. 1840 tájékán – megmaradt falait felhasználva – vadászház épült a helyén, 1936-ban területén országzászlót emeltek. Ez utóbbi, valamint a Kutyavár alapkövei és egy jelentõsebb falszakasza ma is áll, eltemetett része pedig feltételezhetõen igen jelentõs régészeti emlékekkel szolgál még az elkövetkezõ idõszak múltkeresõi számára.

Rezsabek Nándor