A közelmúlt krónikája
Templomjubileum Fazekasvarsándon
Daragus Endre és Zelenák József |
Adorjáni püspök ünnepi igehirdetését Zsolt 84,2–6-ra építette, megfogalmazván azt az örömöt, amelyet Isten népe, a kereszténység, a gyülekezet érez akkor, amikor templomába jön. A kagylóhoz hasonlította ezt a létformát. A kagyló a templom, amely véd, amely összetart, de a lényeg, az értékes az az élõ gyülekezet, amely benne van. Mint mondta, a kereszténységét megtartó nemzet hasonló a tengerbe ömlõ folyóhoz, amely megváltoztatja a tengert; a világ tengerébe ömlõ kereszténység is ekképpen változtatja át a világot. Az istentisztelet zárómomentuma a gyülekezet által ebbõl az alkalomból állított, a templom elõcsarnokában elhelyezett emléktábla felavatása és leleplezése volt.
Az ünnepség után a parókia udvarán debreceni iparmûvészek – mézeskalácssütõ-, illetve szalmafonómester – kiállítását és vásárát lehetett megtekinteni. A helyi evangélikus ifjak kézmûvescsoportja a gyülekezeti házban állította ki munkáit. (A közösség ifjai Horváth Tímea tiszteletes asszony vezetése alatt hónapokon keresztül készültek erre az ünnepi alkalomra.) A gyülekezeti teremben Brittich Erzsébet festõ-grafikusnak az Arad megye legnevezetesebb templomairól készült grafikáit, pácrajzait lehetett megtekinteni. A mûvésznõ munkásságát, érdemeit Ujj János tanár, közíró méltatta.
A rendezvény az ebéd után ünnepi mûsorral folytatódott. E programot megtisztelte jelenlétével, és köszöntõt mondott Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezetõ elnöke. Arad megye prefektúráját Horváth Levente alprefektus képviselte. Király András, az RMDSZ Arad megyei elnöke a gyökerek megerõsítésének fontosságáról beszélt köszöntésében. Máthé János, az egyházközség egykori elügyelõje felidézte a templom történetét és azt a szomorú eseményt, amely ezelõtt ötven évvel történt: a falu vezetõi – koholt tífuszjárványra hivatkozva – nem engedélyezték az ünnepség megrendezését.
A szomorú múltba tekintést az orosházi Immánuel ifjúsági zenekar Istent dicsõítõ szolgálata oldotta fel; az együttes tagjai a maguk fiatalos lendületével, vitalitásával betöltötték a templomot, és magukkal ragadták lélekben az ünneplõ gyülekezetet. Ribár János orosházi esperes köszöntésében kiegészítette Adorjáni Dezsõ Zoltán hasonlatát azzal, hogy a kagyló akkor igazán értékes, ha igazgyöngy található benne, amely csak akkor képzõdik, ha idegen anyag kerül a héjak közé. Az esperes a kisebbségi sorsot példázta ezzel a képpel, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a gyökerek ápolása mellett a lombra is vigyázni kell.
A lovászpatonai evangélikus testvérgyülekezet részérõl Dechertné Ferenczi Erzsébet mondott köszöntõbeszédet. Hangsúlyozta, hogy a fazekasvarsándiak Lovászpatonáról indultak el, majd Orosházán keresztül telepedtek meg Újvarsándon.
Az ünnepi mûsorban Erdõdi Ottó Wass Albert-verseket szavalt, a zenei részt pedig a Nagyváradról érkezett mûvészek szolgálata teljesítette ki. Thurzó Zoltán zongoramûvész, Oláh Boglárka hegedûmûvész és Tasnádi Ferenc énekes szolgálata felemelõvé tette az ünnepet. A gyülekezet számára megható volt, amikor a falu szülöttének és megbecsült hegedûkészítõjének, Kalmár Lajosnak a hegedûjén szólalt meg egy klasszikus zeneszám.
A zárszót Zelenák József püspökhelyettes mondta el; az ünnepség díszvacsorával zárult.
Horváth Csaba