Egyházunk egy-két hete

FOTÓ: PETRI GÁBOR

A Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközségben egy napon két ünnepi istentiszteletet is tartottak. Szeptember 14-én délelõtt a gyülekezet harminckilenc éven át szolgáló lelkészét, Kósa Lászlót búcsúztatták ünnepi hálaadó istentisztelet keretében. Ugyanezen nap délutánján iktatta be hivatalába Gyõri Gábor, a Pesti Egyházmegye esperese Nagyné Szeker Évát, a gyülekezet újonnan megválasztott lelkészét. Mindkét ünnepi alkalom igehirdetési szolgálatára Gáncs Pétert, a Déli Egyházkerület püspökét hívták meg.

Az iktatási istentisztelet liturgiai szolgálatában Kósa László nyugalmazott lelkész és Eszlényi Ákos másodlelkész segédkezett a Pesti Egyházmegye esperesének.

Az egyházkerület püspöke Fil 4,13 alapján hirdette Isten igéjét. Prédikációja elején rámutatott, hogy mai világunkban, a gazdasági és politikai életben az egyik legtöbbet hangoztatott téma az energia; életünk jelentõs része az energiaforrások és az energiafelhasználás kérdései körül forog. Egyéni életünkben is jelentkezik ez a probléma: „Egy kétgyermekes lelkésznõnek lesz-e elég energiája a fõváros egyik legnagyobb, négy templommal rendelkezõ gyülekezetének pásztorolásához?” – utalt a püspök azokra a kihívásokra, melyek Nagyné Szeker Éva elõtt állnak új szolgálati helyén.

Az apostol nem azt javasolja az „energiagondok” megoldására, hogy fogyaszszunk kevesebbet, vagy keressünk új forrásokat. Jézus Krisztusra mutat, és azt állítja: „Mindenre van erõm a Krisztusban…” Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha valóban õ van a centrumban, és köré rendezõdik az életünk, vagyis engedjük, hogy õ mutassa meg azokat az igazán fontos területeket, amelyekre idõt, energiát érdemes áldozni.

Gáncs Péter felhívta a figyelmet arra a veszélyre, amikor a lelkész felkínálja a forrást, de õ maga nem merít belõle. Fontos, hogy a spirituális erõforrás mellett a család, a közösség, a gyülekezeti „csapat” megtartó ereje is mögötte legyen, és tudjon erõt meríteni azokból az emberekbõl, akiket mellé állított Isten.

A rákoskeresztúri gyülekezet újonnan beiktatott lelkésze, Nagyné Szeker Éva Ef 4,1–6 alapján mondta el igehirdetését. Hangsúlyozta, hogy életünk csak többes számban nyerheti el értelmét: csak kötõdésekben, kapcsolatokban és közösségben van értelme. Ez az Istentõl eredõ „szent többes szám” a keresztfa tövében alakul ki: ha életünkben a feltámadott Úr ragad meg bennünket örömével és erejével, akkor leszünk képesek igazán átélni a közösség igazi jelentõségét, nevezetesen azt, hogy együtt, közös hitvallással vihetjük hírét a Feltámadottnak szerte a világban.

Nagyné Szeker Éva az akkor még társulásban lévõ Kisapostagon, Dunaújvárosban és Dunaföldváron kezdte meg szolgálatát. Ötéves lelkészi munkája során fõ feladata a dunaújvárosi gyülekezet felépítése volt. 1990-ben lett a Keszthely és Környéke (Tapolca, Sümeg, Hévíz) Evangélikus Egyházközség lelkésze, ahonnan most tizennyolc év szolgálat után búcsúzott.

P. G.