Evangélikusok

E lap olvasóinak feltehetõen nem kell bemutatni Sztehlo Gábort, bizonyára legtöbbjük ismeri tevékenységét, életútját. Tudják, hogy õ volt a hazai népfõiskolamozgalom egyik úttörõje és motorja. A vészkorszakban halált megvetõ bátorsággal, kitartással szolgálta az üldözöttek mentését – mintegy kétezren neki köszönhetik életüket. Ezért kapta meg Izrael állam kitüntetését, a Világ Igaza (Jad Vasem) emlékérmet.

A háború után a rászorult gyerekeknek otthont nyújtott – és úttörõ jellegû pedagógiai tevékenységével létrehozta a Gaudiopolis (Örömváros) névre keresztelt „ifjúsági államot”. Amikor ezt elvették tõle, az egyházi diakóniai munkában talált újra magára: öregeket és fogyatékosokat ápoló otthonokat hozott lére, illetve vezetett. Svájcba emigrált családját meglátogatva érte utol a szívinfarktus, majd késõbb a halál – 1974-ben.

Nehéz lenne eldönteni, hogy tényleges lelkészi tevékenységével, prédikációival szolgálta-e inkább az egyházat és az Istent vagy élete teljességével. Emléke ma is sokakban meghatározó élmény – a tõle kapott szeretet tovább él!

A Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítõ Alapítvány 1991 óta tevékenykedik, hogy Gábor bácsi emlékét megõrizzük.

Sztehlo Gábor jövõre lenne százéves. A centenáriumi év méltó megnyitója, hogy Stiasny Éva, az egykori munkatárs fáradhatatlan szorgalmazása folytán Sztehlo Gábor utcát kap a Gaudiopolis kertjének alján – a jelenlegi Árnyas közt. Az avatási ünnepségre is itt, a „Farkastanyán”, a jelenlegi Vasvári Pál Gyermekotthonban (Budakeszi út 48.) kerül sor szeptember 25-én 17 órakor, amelyre ezúton is meghívunk minden kedves érdeklõdõt.

A századik évforduló alkalmából több megemlékezést is tervezünk, mindenekelõtt szeretnénk szoborállítással is megemlékezni Sztehlo Gáborról – Gábor bácsiról. Szeretnénk továbbá egy kötetbe összegyûjteni és kiadni mindazok emlékezését, akik indíttatást éreznek arra, hogy ennek a szeretetláncnak szemei legyenek.

Füzéki Bálint