Egyházunk egy-két hete

FOTÓ: MENYES GYULA

„Amiképpen az anyák napja sem egyházi, hanem családi ünnep, úgy egy gyülekezet anyagyülekezetté válásának évfordulóján is egy családi közösség ad hálát” – ezekkel a szavakkal köszöntötte Deméné Smidéliusz Katalin helyi lelkész a sandi gyülekezet ünneplõ közösségét anyagyülekezetté válásuk száznegyvenedik évfordulója alkalmából. A Vas megyei településen élõ evangélikusok templomának szószékérõl szeptember 21-én, vasárnap délelõtt Ittzés János püspök hirdette Isten igéjét.

A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület lelkészi vezetõje 1Kor 1,4–9 alapján hangsúlyozta, hogy Pál apostol is hálát adott a korinthusi gyülekezetért. Nem azért, mert tökéletesek voltak, hanem azért, mert Pál felfedezte, hogy a gyülekezet Isten által megajándékozott közösség. A püspök hozzátette: az elmúlt száznegyven év alatt Sandon szolgáló lelkészek is hálát adhattak közösségükért. A reménység ugyanakkor nem a számokban, hanem a meggyõzött szívek csodájában rejlik, hiszen az egyház jövõje nem a fiatalság, hanem Jézus, aki a kövekbõl is tud fiakat teremteni. „Adjatok hálát a múltért, formáljátok a jelen terveit, és ajánljátok jövõtöket Isten irgalmába!” – zárta igehirdetését a püspök.

Az istentisztelet után Teke Ilona felügyelõ, a gyülekezet korábbi lelkészének lánya nyitotta meg az ünnepi közgyûlést, melyen Deméné Smidéliusz Katalin ismertette az egyházközség történetét.

A török megszállás után az ország elnéptelenedett részeit új telepesek vették birtokba. 1743-tól telepedtek le itt a Vas vármegyei Hodos és Battyánd vidékérõl érkezettek, akiket egy ideig Kuzmics István surdi lelkipásztor gondozott. 1799- ben Sand az iharosberényi anyagyülekezet filiájává szervezõdött, 1806-ban tornyos téglatemplomot építettek. Az istentiszteleteket kezdetben vend nyelven tartották. Az anyagyülekezetté válást az egyházkerület 1868-ban engedélyezte.

Elsõ lelkészük Sántha Károly énekköltõ volt. (A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület által 1911-ben kiadott Keresztyén énekeskönyvben százöt énekét és hatvankilenc fordítását, átdolgozását találjuk.) Róla – halálának nyolcvanadik évfordulóján – külön, az ünnep elõestéjén emlékezett meg a gyülekezet.

A vasárnapi ünnepi alkalom végén az egybegyûltek az évfordulók tiszteletére, az élõ reménység jelképeként a templomkertben elültettek egy cédrusfát (képünkön).

M. Gy.