Kultúrkörök
Szakrális dzsessz
Előtérben az együttes énekesnője, Hajdu Klára |
Telt ház. A kávéház asztalainál elegáns társaságok vacsoráznak, a bárszékeken és a karzaton fiatalok, diákok hallgatják a dzsesszmuzsikát. Lüktetõ ritmus kíséri a templomi melódiákra emlékeztetõ éneket. A zene felemel, magával ragad, örvénybe sodor. Csupán az evõeszközök és a borospoharak csörömpölése, no meg az utcáról néha beszûrõdõ szirénahang zavarja meg a zenei gondolatok befogadását. Kár. Szakrális térben ugyan nem lennének zajos asztaltársaságok, ott viszont ez a zene volna túl profán. Mert ez azért mégiscsak dzsessz – igazi dzsessz.
De talán a szakralitás volt tetten érhetõ abban is, hogy istenadta tehetségeket hallhatott a közönség, és mert programjukban reneszánsz és barokk egyházi mûveket is idéztek. Nem utolsósorban pedig a hang, az a fényes nõi hang… – igen, az a mennyországot idézõ ének. Szent dallam modern ritmusra.
SzevÁgi