Élő víz

„Légy velem, hogy veled lehessek!” – egy hitben erõs kedves testvérem imarészletét idéztem. Megkapó gondolat. Hát nem rajtunk múlik, hogy kivel akarunk együtt lenni? Látszólag igen.

Barátaimat, rokonaimat felhívhatom telefonon, s ha ráérnek, találkozhatunk, együtt lehetünk, ha nem ma, akkor holnap. De hogy találjuk meg az Istennel való együttlét lehetõségét? Tudjuk, hogy Jézus Krisztuson keresztül. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki nem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (Jn 14,6; Károli-fordítás)

Mit tegyünk ahhoz, hogy Jézussal lehessünk? Jézus emberré lett értünk. Minden szenvedést vállalt, még a halált is. Az õ kereszthalála a mi életünk záloga. Többet tett értünk, mint bármelyik embertársunk, akivel módunk van együtt lenni itt a földi életben. Õket egyik pillanatról a másikra elveszíthetjük, de Jézus akkor is velünk van. Nem támasztja fel halott szeretteinket, mint tette például Lázárral, de erõt ad gyászunkban. Ránk méri a betegséget is, de soha nem hagy többet szenvedni bennünket annál, mint amit elviselünk.

Nehéz lenne receptet adni a Jézussal való együttlét formáira vagy arra, hogy egyéni életünkben hogyan ismerjük fel a jelenlétét.

Az egyik legcsodálatosabb forrás az imádság. „…szüntelenül imádkozzatok…” (1Thessz 5,17)

Sokan gondolják: „Isten nem gyógyította meg a gyermekemet, nem hallgatta meg az imámat.” Ez nem így van. Idõvel világossá válik, mi miért történik velünk. Ne legyünk türelmetlenek, ne féljünk, csak higgyünk!

Aki csak egyszer megtapasztalta a Jézussal való együttlét áldásait, az folyamatosan keresni fogja a jeleket, felismeri bölcs terveit, s elfogadja nemcsak a fényt, hanem az árnyékot is. „Ki kétkedõn kutatja õt, / Annak választ nem ád, / De a hívõ elõtt az Úr / Megfejti önmagát.” (EÉ 328,2)

Csaba Piroska