Evangélikusok

Félkörben a mai önképzők – növénymeghatározás Kölcsén

Révai nagy lexikona szerint „az önképzõkör speciális magyar intézmény”. A II. József 1784. évi németesítõ nyelvrendelete ellen tiltakozók magyar társaságokat szerveztek. Példájukat követték a demokratikusabb légkörû protestáns gimnáziumok – Sopron, Debrecen, Sárospatak, Nagyenyed, Selmecbánya, Pozsony, Pápa – diákjai. A gimnáziumi „társulati alakulatok” szervezését a Habsburg-abszolutizmus évtizedeken át akadályozta, korlátozta, mert – mint mondották – „a vitatkozás tévútra vezeti az ifjúságot”.

A reformkor, majd az 1848-as forradalom után jóval késõbb, az 1867. évi kiegyezést követõ évtizedekben gyorsult fel a diákönképzõkörök alakulása. A nyolc évfolyamossá fejlesztett fõgimnáziumok V–VIII. osztályos tanulói önkéntesen szervezték õket – Bonyhádon is.

Az 1806-ban alapított sárszentlõrinci evangélikus algimnáziumot az egyházmegye 1870-ben áthelyezte Bonyhádra, a járási székhelyre. A népszerû iskolát 1906-ban nyolc évfolyamú fõgimnáziummá fejlesztették; az intézmény megkapta az érettségiztetést jogát, és új, emeletes épületbe költözhetett.

1. szeptember 30-án megalakult a – sárszentlõrinci kisdiákról elnevezett – Petõfi Sándor önképzõkör. „A mag, mit Sárszentlõrinc ültetett, / Száz ágú, lombos viruló fa lett, / S mely szép növésnek indult hajdanán, / Megizmosult itt Bonyhád talaján.” (Sántha Károly)

A kört tizenegy tagú választmány irányította vezetõ tanár segítségével. Kéthetente tartottak gyûléseket, amelyeken a diák szerzõk jeligés irodalmi dolgozatai, elbeszélései, novellái és versei szerepeltek. A „névtelen” szerzõ alkotásának bemutatására és minõsítésére „hivatalos bírálót” kért fel a választmány. A kör tagjai is kifejthették a véleményüket, olykor vitatkozva a hivatalos bíráló megállapításaival. Végül nyílt szavazással döntöttek a minõsítés fokozatáról: érdemkönyvi dicséret, dicséret, méltánylás, elfogadás, elvetés. A legszínvonalasabb alkotásokat az úgynevezett érdemkönyvben örökítették meg. A gyûléseket szavalatok, zene- és énekszámok színesítették.

A bonyhádi gimnázium önképzõköre igen népszerû lett, ugyanis 1908-tól évenként négy-öt nyilvános díszgyûlést rendeztek. Ekkor az iskola tornacsarnoka zsúfolásig megtelt a község vezetõivel, társegyesületek tagjaival, szülõkkel és öregdiákokkal. Ilyen alkalom volt március 15-e, október 6-a (e két napra hivatalosan csak 1928 óta emlékezhetünk!), decemberben az irodalmi est, farsangkor pedig a diák színjátszók bemutatkozása (többek között hat õsbemutató elõadásával).

Kiemelkedõ volt az 1944. március 20- ai rendezvény: a német megszállás másnapján – a gyülekezési tilalom ellenére – az önképzõkör megemlékezett Kossuth Lajos halálának ötvenedik évfordulójáról. E díszgyûlésen részt vettek a hitleri pángermán eszméket elutasító, „Hûséggel a hazához!” nevû, bonyhádi kezdeményezésû mozgalom tagjai is.

Az önképzõkör fennállásának négy évtizede során sok diák tehetsége csillant fel. A teljesség igénye nélkül csak néhányat említünk. Egyházi íróvá vált Schmidt János, Schlitt Gyula, Zulauf Henrik, Wolf (Ordass) Lajos, Allinger János. Az irodalom és a nyelvészet területén elismert alkotó lett Kardos Tibor, Gál István, Lotz János, Bachát László, Fáy Ferenc. A történettudományt Máté Károly, Béki Ernõ, Érdy Miklós, Bárdi László és Szita László gazdagította. A mûvészetek kitüntetettje volt Bokor Vilmos, Merész Károly, Kerti Károly, Mõcsényi Mihály és Mezõ Lajos.

1. júniusában államosították az egyházi oktatási intézményeket. A bonyhádi gimnáziumban megszûnt az önképzõkör, a szavalókör, a cserkészet. Helyére lépett a Magyar Diákok Nemzeti Szövetsége (Madisz), majd a Dolgozó Ifjúság Szövetsége (DISZ), végül a Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ). A mozgalmi túltengés egyrészt karrierizmust, másrészt passzivitást váltott ki a diákokból.

Dr. Kolta László