Egyházunk egy-két hete
Villámkonferencia
A Déli Egyházkerület szeptember 27-én regionális találkozót tartott a Pesti és a Tolna- Baranyai Egyházmegye gyülekezeti felügyelõi számára a meghitt hangulatú szekszárdi templomban.
Szinte teljes volt a létszám. A nyitóáhítatot dr. Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetõ professzora tartotta Ézs 55,1–3 alapján. Isten emberét, a prófétát piaci kikiáltóhoz hasonlította, aki a piac közepére állva kiáltja szét, hogy itt, Istennél található a legjobb portéka. Ez lenne a gyülekezeti vezetõk feladata is?
Az áhítat után Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelõ vette át a feszes tempójú konferencia irányítását. Elsõként a családias vendéglátást nyújtó szekszárdi gyülekezet lelkészének adta át a szót: Sefcsik Zoltán egy lelkészi és felügyelõi naplóval állt a résztvevõk elé. A gyülekezeti napló elsõ bejegyzése 1908. szeptember 27-én – éppen száz évvel ezelõtt – született: „Õrállóul adtalak én téged…” (Ez 3,17; Károli-fordítás) Ez a gyülekezeti vezetõ küldetése?
Egy újabb köszöntõt, a konferencia meglepetését láthatták-hallhatták ezután az egybegyûltek: bemutatkozott a Bonyhádi Petõfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium ifjúsági zenekara, a Keresztbõl Egyenesbe. Veretes bibliai idézeteket mélyen átgondolt, megélt és belefeledkezõsen elõadott zeneszámok követtek, melyek végén önkéntelenül csattant fel a taps. Így Ónodi Szabolcs igazgatónak már nem kellett különösen magyarázkodnia az együttest illetõen, csak a gimnázium újabb örömérõl számolt be.
A szóban és zenében elhangzott köszöntések után kezdõdött el a tulajdonképpeni munka. Elsõként ifj. Zászkaliczky Pál tartott elõadást az Evangélikus Szolidaritási Alap bevezetésérõl és annak következményeirõl. Szavaiból és a hozzászólásokból kiderült, hogy egyházunkban a lelkészi illetmények kezelése gyülekezetenként erõsen eltérõ módon zajlik, hiányzik a központi szabályozás. A rendteremtés elsõ lépése – majd tízéves munka után – a szolidaritási alap jövõ évi elindítása lesz.
A kávészünet után ismét Szabó Lajos professzor kapott szót. Provokatívnak szánt vitaindítójában azt boncolgatta, hogy ki vezeti a gyülekezetet. Különbözõ vezetõi magatartásformákat vázolt fel. Hivatkozott arra a dilemmára, hogy a modern egyházban mit jelenthet a gyülekezetvezetés: hivatalként igazgatni vagy vállalkozásként vezetni? Felidézte a Lutheránus Világszövetség két héttel ezelõtti greifswaldi konferenciájának egyik megállapítását, mely szerint a jó vezetõ elsõdleges, két legfontosabb tulajdonsága a szavahihetõség és a szervezet jövõjét meghatározni tudás. Ha konkrét választ, illetve programot nem fogalmazott is meg a feltett kérdésre, a spirituális gyülekezetmenedzselés teológiájával elgondolkodtató útravalót adott a résztvevõknek.
A konferencia zárásaként többen köszöntötték Andorka Árpád egyházmegyei felügyelõt kerek születésnapja alkalmából. A búcsúzáskor néhányan annak adtak hangot, hogy valójában kissé rövidre sikeredett ez a találkozás.
Dr. Sramó András