Szószóró

FOTÓ: SZEVERÉNYI ÁGNES

Szerintem egyetértünk abban, hogy jó dolog egymásnak segíteni. Mert legyen bár szó kisebb vagy nagyobb segítségrõl, minden esetben jó érzés számunkra, ha a segítségnyújtás során – és fõként a végeztével – hasznosnak érezhetjük magunkat.

Nézzünk pár példát: ha segítesz a munkától kimerült szüleidnek a lakás kitakarításában; ha helyrerakod este a már álmos kisöcséd szétgurult autóit; ha bevásárolsz idõs nagyszüleidnek vagy épp a beteg szomszéd néninek; ha segítesz leckét írni a barátodnak – és még hosszan sorolhatnám. De hadd kérdezzem meg: mikor érezted magad utoljára igazán hasznosnak? Lehet, hogy már egészen régen volt?

Szerintem abban is egyetértünk, hogy a segítségnyújtás akkor is jó dolog, ha nem kapunk érte zsebpénzt, hanem csak jó szót, kedves dicséretet, köszönetet, olyan elismerést, amely megmelengeti a lelkünket. Ilyenkor valahogy jobban érezzük magunkat, az egész világ kerekebb, jobb és szebb. Talán te is éreztél már ilyet. De hadd kérdezzem meg: mikor kaptál utoljára hálás kézfogást, esetleg ölelést? Lehet, hogy már ez is egészen régen volt?

Ha nagyon gondolkodnod kellett a feltett kérdéseken, lehet, hogy elkényelmesedtél: sokszor már nem is gondolsz másra, csak saját magadra. Mert bizony gyakran beszûkülnek a gondolataink, újból és újból csak önmagunk körül forognak. Olyannyira, hogy nem is foglalkoztat bennünket más, csak a magunk szûkös kis világa, ahol minden csak arról szól, mi jó nekünk, hogy mi a saját nyereségünk, hasznunk.

Itt már csak az a lényeg, hogy minél kevesebb fáradsággal minél több haszonhoz, zsebpénzhez juss. Ingyenmunka – az nincs. Viszont így apától, anyától, barátoktól és másoktól sincs jó szó, sem köszönet, sem szívet melengetõ dicséret, sem ölelés. (Pedig mennyire vágysz rá! Én tudom.)

Mert itt már beragadt a szobád ajtaja, ezért nem láthatod meg, hogy milyen közel állnak hozzád azok, akiknek pontosan te tudnál segíteni. Pedig csak icipicit kellene megolajoznod azt az ajtót, hogy kinyíljon. A pizzát, a kólát és a desszertet mind a szobádba rendelheted, de a boldogságot nem.

„A boldogság ajtaja kifelé nyílik.” Ki kell tárnod az ajtódat ahhoz, hogy meglásd magad körül az embereket, és hogy megfigyeld, kinek mire van szüksége. Amikor ezt tisztán látod, akkor jött el számodra a tettek ideje.

A segítségnyújtás egyfajta bumeráng: a szeretet tõled indul ki, és hozzád tér vissza, csak más irányból, másképpen: boldogságot hozva. Hogy mikor indítod el, az rajtad múlik. De hogy mikor éri el a célját, és hogy mikor indul vissza hozzád, azt már nem tudhatod. Az a te meglepetésed lesz majd, csakis a tied. Senki másé.

Ha szeretnél boldogabb lenni, mint most vagy, indíts el egy ilyen szeretetbumerángot! Jézus is erre buzdít: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek elõtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsõítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Mt 5,16) Hát rajta, mozdulj, menj oda az ajtóhoz! Nyisd ki, és indulj! Hogy hasznosan és boldogan élhess. Hogy általad mások is hasznosabban és boldogabban élhessenek.

Balog Eszter