Napról napra
Új nap – új kegyelem
Vasárnap
Aki minket veletek együtt Krisztusban megerõsít, Isten az. 2Kor 1,21 (Zsolt 46,8; Mt 5,38–48; Ef 6,10–17; Zsolt 42) Mire jó a vasárnap? Miért kell a munkát szüneteltetni egy napig? – teszik fel egyre gyakrabban a kérdést. Miért nem lehet folyamatosan, megállás nélkül dolgozni? A mai ige talán választ ad kérdéseinkre. Mert benne megláthatjuk, hogy mi a vasárnap legfontosabb feladata. Az, hogy kizökkentsen minket a hét megszokott folyamatából, és Isten azért rendelte, hogy újra és újra megerõsítse bennünk azt az örömüzenetet, amelyen egész életünk nyugszik: Krisztus értem támadt fel a halálból!
Hétfõ
Noé meg is tett mindent, úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki. 1Móz 6,22 (1Jn 2,17; Róm 12,17–21; 2Kor 1,1–7) Mindig nehéz valami ismeretlenbe, valami újba belekezdeni, mert nem sejtjük, mi vár ránk, mert fogalmunk sincs, minek mi lesz a következménye. Noé is így volt akkor, amikor megépítette a bárkát, és összegyûjtötte a föld minden állatát. Nehéz volt, mégis hajtotta az Istenhez való ragaszkodás. A hét elsõ napján talán még bennünket is fût az Istenhez ragaszkodás lelkesedése, melyet a vasárnapi igehirdetésekbõl, a találkozásokból mentettünk át, és talán még mindig ott jár a fejünkben tisztán és világosan az üzenet: Krisztus értem támadt fel…
Kedd
Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. 2Kor 4,18 (1Krón 29,15; 1Sám 26,5–9.12-14.17–24; 2Kor 1,8–11) Egészen nehéz a mindennapok forgatagában, a sok teendõ, baj és küzdelem között másra koncentrálni, mint ami a szemünk elõtt látható. Milyen ismert képek: mereven nézünk ki reggel az ablakon. Mereven, már-már megszokásból végezzük munkánkat, fáradtan és csüggedten ülünk-fekszünk le este a tévé elé. Hol van az életünkben idõ és energia a láthatatlanra? – tehetjük fel a kérdést. És egyre nehezebben idézzük fel a munka és az élet terhe mellett azt a fontos üzenetet: Krisztus értem…
Szerda
Népem pedig jóllakik javaimmal – így szól az Úr. Jer 31,14 (Kol 1,19; Péld 29, 18–25; 2Kor 1, 12–24) Ha gyorsan megtelünk valamivel, az veszélyes. A megelégedettség, a célt érés gyakran baljós. Mert bár egyik oldalról látni benne az örömet, de másik oldalról éppen annyira látni benne a folytatás hiányát is. Nem jó a korai megelégedettség, hiszen tudjuk, az élet – és fõleg a hívõ élet – is csak a folytonosságban, az állandó növekedésben, a naponkénti megújulásban tud mûködni. És hogy ki az, aki mindezt mozgatja, aki újra és újra feladatokkal és célokkal lát el? A vasárnap üzenetét már teljesen elfelejtettük. De a megmaradt egy szó is elég: Krisztus…
Csütörtök
Semmit sem hozhatunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belõle. 1Tim 6,7 (Hab 2,6; Ézs 32, 1–8; 2Kor 2,1–11) A világ egyik legjobb dolga kimondani valamirõl, hogy ez az enyém, hogy ezt én hoztam létre, ez az én tulajdonom. A világ egyik legjobb dolga birtokolni valamit, amivel kiállhatunk az emberek és Isten elé, és büszkélkedhetünk vele, s amit továbbvihetünk a túlvilágra. És milyen furcsa a mai ige, amikor azt mondja: minden, amid van, amit birtokolsz, csak ideig-óráig való. De akkor mivel fogunk feltûnni az utolsó ítéletkor? Mi lesz az, ami a többi embertõl megkülönböztet minket? A rég hallott üzenetbõl ismét felcsillan két szó: Krisztus értem…
Péntek
Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kõsziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! Zsolt 73,26 (2Kor 1,3; Lk 22,49–53; 2Kor 2,12–17) „Megbízunk egymásban!” – szól egy bank reklámszlogenje. De akár a keresztény ember szlogenje is lehet ez a mondat. Tudjuk, hogy egyedül elesnénk, egyedül a bûn súlya nehezedik ránk. Ezért kell egy társ, egy barát, akiben megbízhatunk, és ki erre a legjobb, mint az, aki ezen a héten is megsegített, mellettünk állt, és támogatott?! Megbízunk egymásban, és ennek a bizalomnak az alapja nem más, mint az az újra kitisztuló üzenet, amelyet egyre jobban kezdünk érteni: Krisztus értem támadt fel…
Szombat
Hirdessétek, és mondjatok dicséretet: az Úr megszabadította népét! Jer 31,7 (Lk 1,68; 2Tim 2,1–6; 2Kor 3, 1–11) Újra eltelt egy hét, és a hét végén megbízást kapunk az Istentõl. Ne csak magunknak éljünk. Ne csak magunknak tartsuk meg, amit megtudtunk róla. Azt mondja az Úr számunkra is: hirdesd, beszélj, mozogj, járj! Élj, és örömmel mondjad el minden embernek, aki körülötted magánnyal, szomorúsággal, bánattal küszködik: testvérem, ne félj, mert minden hét újabb és újabb lehetõség. Lehetõség arra, hogy találkozzunk Istennel, és az õ kegyelmébõl mi is kimondhassuk életünk örök üzenetét: Krisztus értem támadt fel a halálból!
Pongrácz Máté