Keresztény szemmel

Az elmúlt hetekben szinte másról sem szóltak a sajtóhírek, mint az egész világon eluralkodó pénzügyi válságról. Összeomlottak a legnagyobb bankok, alapkezelõk, biztosítótársaságok, hosszú évek során összekuporgatott vagyonok váltak semmivé néhány nap alatt.

Hazánk sem kerülhette el e világméretû folyamat hatásait, a forint árfolyama lezuhant, a tõzsdén jegyzett hazai vállalatok részvényeinek értéke jelentõsen csökkent, legnagyobb hazai bankunk stabilitása sem a régi.

Az összehívott nemzeti csúcs hozzászólásait hallgatva sem nyugodhattunk meg: egy eladósodott, gazdaságilag sebezhetõ országban nem tud érvényesülni az a logika, mely más, a mienknél erõsebb államokban legalábbis átmeneti megoldást jelenthet, vagyis hogy az állam dob mentõövet a gazdaság szereplõinek.

A válság valódi okaival kapcsolatban megoszlanak a nézetek, a közkeletû magyarázatok szerint a negatív gazdasági folyamatok és a lélektani elbizonytalanodás együttes hatása vezetett az összeomláshoz. Francis Fukuyama amerikai politológus Bizalom címû könyvében arról ír, hogy korunk politikai, gazdasági rendszerében mennyi minden függ attól, van e bizalom az egyes szereplõk között. Amikor nap mint nap hatalmas pénzösszegek, részvénytömegek cserélnek gazdát, a vásárlási, befektetési fedezetek igazolásakor a pénzintézetek is a kölcsönös bizalom jegyében járnak el. Ha a nagy pénzpiaci szereplõk közül akár csak egy is kiesik e bizalmi hálóból, összeomlik a rendszer, ahogy tette ezt most, és hirtelen kiderül, hogy az elmúlt évek pénzügyi zsonglõrködései olykor nem a bizalom, hanem épp a felelõtlen vakmerõség nyomán váltak lehetõvé.

Az új helyzetben felértékelõdnek a korábban korszerûtlennek kikiáltott elvek, módszerek. A piaci folyamatok, a liberális gazdaságpolitika mindenhatóságába vetett hitet hirtelen felváltják az állam szabályozó erejérõl szóló fejtegetések, a piacok politikai szempontokat is mérlegelõ védelmérõl szóló okfejtések. A Harvard Egyetem gazdasági kollégiumának a napokban lezajlott konferenciáján a világ vezetõ üzletemberei és politikusai kénytelenek voltak beismerni: itt az ideje visszatérni a klasszikus üzleti etikához, a pénzpiacok virtuális értékteremtése helyett a megtermelt javak, a létezõ vagyonok valóságos vagy legalább a reálishoz a jelenleginél sokkal inkább közelítõ értékének megállapításához. S míg az elmúlt években a számítástechnikai fejlesztések, a tudásalapú társadalom fontosságáról szóltak a hírek, ma már sokkal inkább az energiaforrások, az élelmiszer-termelés jövõje, egyfajta új anyagiasság, ha tetszik, a „kövek világa” határozza meg a közélet témáit.

Kis közösségeinkbe, gyülekezeteinkbe térve azt reméljük, hogy a globális folyamatok megállnak templomaink, házaink küszöbénél, mi kimaradhatunk a kialakuló óriási zûrzavarból, de hamar kiderül: csalódnunk kell. Hazánkban aggasztóan nagy az eladósodottság mértéke, amelyet a fizetésképtelenné váló banki ügyfelek, csõdbe ment vállalkozások évrõl évre növekvõ száma is tetéz. Azt viszont már Széchenyitõl tudhatjuk, hogy a hitel élénkíti a gazdaságot, új lehetõségeket teremt, ezért a hitelfelvétel megnehezülése szintén negatív hatásokkal jár.

Gyülekezeteink közt vannak jobb módúak és kimondottan szegények. A jelenlegi helyzet azonban így vagy úgy mindenkit sújt. A hazai egyházfinanszírozás, az állami költségvetés helyzete szintén nem a hét bõ esztendõ ígéretét hordozza, ami sajnos már szinte megszokott.

A várható nehéz idõkben nem tehetünk mást, mint hogy akár gyülekezeti, akár országos szinten számba vesszük, amink van. Megpróbálunk választ találni arra a kérdésre, hogy vajon a lutheránus õseink által reánk hagyott vagyonok értékét miképpen tudjuk a legjobban megõrizni, hogyan tudunk úgy sáfárkodni azzal, ami ránk bízatott, hogy sose öncél legyen az anyagi javak megóvása és gyarapítása, hanem mindig a ránk bízott feladat teljesítését, az evangélium ügyét szolgálja.

A felügyelõk idei országos találkozójának címe: Kõ kövön. A címválasztás utal a készülõ egyházi stratégiára, melyrõl részletesen, kisebb csoportokban is szó lesz. A spiritualitás, az ifjúsági munka és a gyülekezeti diakónia kérdésköre közelrõl érint minden felügyelõt, csakúgy, mint a gyülekezeti stratégiakészítés módszertanának részletei. „Az élõ kövek egyháza” – hogy az országos stratégia címét idézzük – nem lehet meg a „holt kövekkel” való gondos foglalatoskodás nélkül. Építészekkel, ingatlangazdálkodási szakemberrel együtt fogunk elmélyedni a gyülekezeti szinten sem halogatható távlatos ingatlangazdálkodás lehetõségeinek vizsgálatában. A révfülöpi együttlét testvéri közösségének megerõsítését ezúttal is püspökeink témába vágó igemagyarázatai segítik.

A történelmi léptékûnek tartott globális pénzügyi válság hatásait egyelõre nem tudjuk minden részletében felmérni. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy ebben a helyzetben a mi nagy múltú, de viszonylag kicsi lutheránus közösségünknek minden lelki és anyagi erejét összpontosítania kell ahhoz, hogy Krisztusra tekintve, ugyanakkor szûkebb és tágabb környezetünkért felelõsséget viselve tudja végezni szolgálatát.

Szeretettel várom minden felügyelõtársamat Révfülöpön!

Prõhle Gergely