Oratio oecumenica

Urunk, mennyei Atyánk! Hálát adunk neked, hogy életünkben mindennek rendelt ideje van. Köszönjük szüleinket és rajtuk keresztül születésünk pillanatát. Áldunk téged, hogy megõriztél a sok kísértés között, amikor fiatalon, meggondolatlanul döntöttünk, éltünk, és a magunk akarata szerint jártuk utunkat.

Hálás szívvel borulunk le elõtted, amiért elhoztad családi életünk idejét is, és benne áldást, örömöt, békességet kaptunk. Jó volt megtapasztalni, hogy a te hûséged, szereteted és megbocsátásod határtalan. Bocsásd meg, hogy a rendelt idõt siettettük, mert úgy gondoltuk, mi jobban tudunk dönteni az életünkrõl. Te tudod, hogy számtalanszor gyorsítani vagy lassítani szerettük volna még földi életünk perceit is. Segíts, hogy mindezt alázattal el tudjuk venni a te kezedbõl. Amikor sietnünk kell, ne legyünk kényelmesek. Ha pedig elhozod annak az idejét, hogy nehezebben járunk, lassabban végezzük munkánkat, akkor ahhoz adj türelmet, békességet a szívünkben.

Úr Jézus Krisztus, felmérhetetlen ajándék, hogy te mindig kitárod felénk karodat, amikor hozzád jövünk, betegségben, megpróbáltatásban, megoldatlan kérdések közepette. Nálad soha nincs akadálya annak, hogy megkönyörülj rajtunk. Ezért most mi is szeretnénk megragadni a ruhád szegélyét, mert hisszük, hogy ránk nézel. Hisszük, hogy belelátsz a szívünkbe, és a legjobbat szeretnéd nekünk adni. Nem akarunk távol lenni tõled, hanem a te lelked, szereteted közelségébe vágyódunk. Áldj meg minket, Urunk. Ámen.