Kultúrkörök

A HÓNAP KÖNYVE – 2008. NOVEMBER

Mire jó a kereszténység egy olyan világban, ahol az örök élet teljesen leértékelõdött, és az értékek között az elsõ helyen az ember jóléte áll? Miben áll mégis a kereszténység jó volta, amelyrõl nem lehet lemondani, és semmiféle jóért nem érdemes elcserélni?

Az Isten-kérdés szerzõjének eredetileg 1972-ben Németországban megjelent könyve a mai társadalmi viszonyok között is idõszerû kérdések körüljárására és átgondolására invitálja az olvasót.

Érdemes-e kereszténynek lenni ma és érdek nélkül hinni Istenben, nem eszközzé és céllá alacsonyítva, hanem hinni „Istenben az Istenért”, és szolgálni az „embert az emberért”?

Isten helye nem maradhat betöltetlen sehol. Ahol egyszer Isten a központi helyrõl a peremre szorult, ott csakhamar más kerül a középpontba, ami a peremen túlra számûzi Istent: a legtöbb esetben maga az ember, aki Isten nélkül a világ megnyerésére törekszik. De „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” Míg az ember a világ megnyerésén fáradozik, kényszeresen fennáll a veszély, hogy az ember emberen uralkodjék; és közben saját magát is elveszíti.

De akkor „mi az ember, és hogy maradhat az, ami?” Ki vagyok én? Meghatározhatja- e az ember önmagát, és maradhat- e emberi Isten nélkül? Hiába a sok kísérlet, nem lehetséges, hogy az ember Isten nélkül humánus maradjon. „Az ember Istennel együtt saját magát, humánumát is elveszíti, és a régi mondat megmarad igaznak, miszerint a humanitás divinitás nélkül bestialitássá válik.”

A ma oly jellemzõ identitásválságban az identitás elvesztésétõl való félelembõl mindenki megpróbálja a másikat felülmúlni. Az ember mindig szeretne valaki lenni, ennek érdekében pedig mindig teljesíteni igyekszik. Valóban csak anynyit ér az ember, amennyit teljesít? Mi történik, ha már nem képes többé teljesíteni? Attól még ember maradhat. Mert „identitását és szabadságát az ember nem teljesítményével éri el, hanem ajándékba kapja”. Mert minden kegyelem, még a saját teljesítményünk is. Az ember ugyan eltekint Istentõl, de Isten a közelében marad, ráadásul „földi emberien” találkozik vele.

„Az élet ingyen van, de nem olcsó” – de ha úgy élünk, mint a játékban, akkor bizalommal és ajándékként fogadjuk el az életet, és nem teljesítménnyel vagy túlbuzgósággal próbáljuk megszerezni. Hogy mit jelent játszani? Ezt a gyermekektõl tanulhatjuk meg. Nem véletlenül állítja Jézus tanítványai körébe a gyermekeket: „Ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” A játékban az ember teljesen megfeledkezik önmagáról, csak a játékra koncentrál, és pont ebben az önfeledt másra koncentrálásban önmaga.

Ha a kereszténység és az egyház is ezzel az önfeledtséggel beszél Istenrõl, akkor nem kell félnie, hogy kevesen vannak a templomokban, hanem „egyszeriben szeretni való és charme-os lesz”. Ugyanígy a teológia is: „Ha Isten áll a hit középpontjában, és õ az egyáltalán nem szükséges, akkor ennek következményei vannak a módra, ahogyan teologizálunk. Akkor a teológia elveszíti erõlködõ karakterét mint az igaz hit õrzõje, és befogad valamennyit a »játék« lényegébõl. Akkor már csak egyetlen tévedhetetlen tanítás létezik számára, az, hogy Isten tévedhetetlen. Ezzel elnyeri a teológia azt a »könnyedséget«, amellyel ezt szoktuk mondani: beszéltünk Istenrõl és a világról. Jó volt.”

Minden olyan kereszténynek és nem keresztény útkeresõnek érdemes elolvasnia ezt a könyvet, aki szeretné átgondolni élete alapkérdéseit, az ember Istenhez és Istennek az emberhez fûzõdõ viszonyát. A könyv minden mondata gondolatokat ébreszt, ezért nem könnyû olvasmány, de ez senkit ne ijesszen el. Érdemes idõt szakítani a szerzõvel való elmélyült együtt gondolkodásra, akár az õszi vagy a közelgõ téli estéken is, hogy a végén mindenki azt mondhassa: olvastam és elmélkedtem Istenrõl és a világról. Jó volt.

Heinz Zahrnt: Mire jó a kereszténység? Luther Kiadó, 2002. 259 oldal, 110×180 mm, kartonált, ára 1180 Ft helyett 826 forint.

Kerepeszki Anikó