Keresztutak

Az európai protestáns egyházzenei konferencia a földrész protestáns egyházainak egyházzenei szervezetei számára nyújt találkozási lehetõséget. Az évente megrendezett szimpóziumokon jó lehetõség adódik tapasztalatcserére és szakmai kérdések megvitatására.

A testület, amely tizennyolc országból negyvennégy tagszervezetet gyûjt egybe, páratlan években Strasbourgban – az Európai Unió egyik központjában – háromnapos tematikus konferenciát rendez, páros években pedig mindig más-más országban ismerkednek meg a résztvevõk a helyi egyházzenével.

A 2008. évi ülést szeptember végén Rigában tartották. A konferencia keretében a lettországi evangélikus egyház gazdag zenei életébe kaptak bepillantást a résztvevõk – elõadások, istentiszteletek és hangversenyek keretében.

Guntars Pranis, a rigai dóm egyházzenei igazgatója bevezetõ elõadásában átfogó képet adott a lettországi evangélikusság egyházzenéjének történetérõl és jelenérõl. Rámutatott, hogy az egyházzene története Lettországban a 12. században megjelent kereszténységgel egyidõs. Kiemelte a barokk kor néhány fontos rigai szerzõjének, köztük a híres szerzõ unokájának, Georg Michael Telemann-nak a tevékenységét.

A 19. században a nemzeti ébredés adott új színt a zeneéletnek.

Lettország 1918-ban vált függetlenné. Azóta gazdag zenei kultúra bontakozott ki, az igényes istentiszteleti muzsika mellett egyre gyakoribbá váltak a templomi koncertek.

A szovjet megszállás ötven éve természetesen az egyházzenére is nagyon káros hatással volt. Az 1991-ben zajlott úgynevezett éneklõ forradalom, a második függetlenség kivívása óta újra sokirányú fejlõdés indult. Megindult az egyházzenei képzés a rigai zeneakadémián és az egyház által fenntartott Luther Akadémián. Új orgonák épültek, és jelentõs számban születtek új kompozíciók is.

Vilis Kolms énektörténeti elõadása azt igazolta, milyen közvetlenül és gyorsan hatott a reformáció a korábban is a német kultúrkörhöz tartozó Lettországra is: 1530-ban, néhány évvel az elsõ németországi énekgyûjtemények megjelenése után eljutottak ide is a lutheri tanok, és kiadtak egy német nyelvû rigai énekeskönyvet, hosszú idõre meghatározva a lettországi evangélikusság erõs német hatás alatt álló istentiszteleti és énekgyakorlatát.

Ilma Grauzdina elõadása Lettország zavarba ejtõen gazdag orgonakultúrájába engedett bepillantást. A történelem viharai ellenére is máig fennmaradt sok értékes orgona a barokk korból, a 19. században pedig különösen jelentõs hangszerek épültek. Közülük is kiemelkedik a rigai dóm 1884-ben felavatott hangszere, amely a világ egyik legnagyobb és legszebb hangú, ma is eredeti állapotában mûködõ romantikus orgonája. A németországi Walcker cég által épített hangszer avatására írta Liszt Ferenc a Korál címû mûvét, a Nun danket alle Gott (Jer, dicsérjük Istent) kezdetû ének feldolgozását.

Az elnyomás évei alatt ez az orgona is – néhány más hangszerhez hasonlóan – csak koncertcélokat szolgált. Az istentiszteletek mellett ma is minden hétköznap délben – rövid bemutató keretében – megszólal, hetente egy-két alkalommal pedig esti hangversenyeket tartanak rajta. E sorok írója is megajándékozottnak érzi magát, amiért a konferencia utáni héten koncertet adhatott ebben a sorozatban Bach és magyar szerzõk mûveibõl.

A konferencia elõadásait hangversenyek és istentiszteletek tették teljessé. A koncertek mûsorán nagyobbrészt az utóbbi száz év lettországi és baltikumi szerzõinek mûvei szólaltak meg ihletett, értõ elõadásban, széles körû elismerést aratva. A nyitó hangversenyen az egyik legnépszerûbb mai lett szerzõ, Rihards Dubra kompozíciói szerepeltek. Mûveit a második legnagyobb lettországi gyülekezet, az óvárosi János-templom énekkarának elõadásában Aigars Reinis és Ilze Reine vezetésével, illetve orgonás közremûködésével hallhattuk.

A következõ napokban hallhattuk az ország vezetõ énekkarát, a Lett Állami Akadémiai Kórust, több orgonamûvészt és a Luther Akadémia hallgatóit is. Különleges élményt jelentett a Riga melletti skanzen fatemplomában rendezett hangverseny, amelynek mûsora a 17. és 18. századi lettországi zenébõl adott ízelítõt.

Az istentiszteletek zenéje szép példáját adta annak, hogyan egészítheti ki egymást lutheri szellemben a korál, a liturgikus ének, az igényes kórus- és orgonazene.

Finta Gergely