Szószóró

FOTÓ: BOTTA DÉNES

Babakocsival baktatok október 25-én, egy ködös, õszi szombat délutánon a tordasi evangélikus templom felé. A Márkusné Varga Judit felügyelõ által szervezett családi napra a gyülekezet minden tagja hivatalos.

A templomhoz érkezve aszfaltrajzokat látok a földön: lovacska, anya gyermekével, pálcikafigurás család. Szemem rájuk tapad, mert vidámság és szeretet tükrözõdik bennük. A gyermekeknek ügyességi játékokat is szerveztek, nagyon élvezték, nem kevésbé a sétakocsikázást… A lovas kocsira még néhány nagymama is felfért.

Ahogy nézem a rajzokat, férjem elém sietve kiszól a templomból: „Gyere, kezdõdik! Siess!”

Az elõadáson három, drogfüggõség miatt kezelt fiatal vall az életérõl. Részletesen elmondják, hogyan kerültek a drog közelébe, és hogy miként váltak e szenvedély rabjává. Arról mesélnek, milyen kínok közt szenvedtek, milyen fizikai gyötrelmeket kellett megélniük, és hogy mennyire megbánták a drogozást. Egyiküktõl hallottam ezt a kifejezést: „A lapon maradtam.” Arra szokták mondani, hogy a lapon maradt, aki valahogy mégis túléli a kábítószer túladagolását – vagyis megússza a halált. Azaz ha valaki az élõk sorában marad, és a neve még az élõk listáján szerepel a névsorban.

A kirajzolódott sorsok megérintették mindannyiunk szívét. Bár mindhárom történet másként kezdõdött – jó fejnek tûnni vágyás, magányérzet, elhagyatottság, gátlásosság volt a droghoz nyúlás oka –, mégis ugyanúgy végzõdtek: a fiatalok ráálltak egy szerre. És aztán már nem volt megállás számukra a lejtõn. Egy ponton mégis rádöbbentek, hogy segítség nélkül nem tudnak leszokni. Így jutottak el Ráckeresztúrra, ahol lelkészi segítséggel, a közösség erejével és hasonló sorstársakkal együtt küzdenek, hogy jobb életútra térjenek.

Mindhárman azt üzenték: ha probléma van az életedben, ne nyeld le, hanem fogalmazd meg magadnak, majd kérj segítséget! A legjobb, ha a szüleidhez, a nagyszüleidhez vagy õszinte, és hozzájuk fordulsz. Õk biztosan segítenek. Ami a legfontosabb: ne a drogokhoz nyúlj elkeseredésedben!

Süller Zsolt lelkész áhítata Józs 24,15-re épült: „…én és az én házam népe az Urat szolgáljuk!” Vajon a te életed kit szolgál? Kinek és minek a hívó szavára, milyen hívásnak engedelmeskedsz? Érdemes elgondolkodni mindezen.

A szeretetvendégségen kötetlenül beszélgethettünk egymással, a három fiúval is. Én azt kívántam nekik, hogy legyenek a példaképei azoknak, akik még függõk. Hadd lássák mások is az õ életükre tekintve, hogy az Úristen meghallgatja a hozzá fordulók könyörgését, és megsegíti az õt kérõket! Hirdessék életükkel: ahol megnövekszik a bûn, ott megnövekszik a kegyelem is.

Balog Eszter