e-világ
Mit gondolsz, mit olvassak?
Kétségtelen, hogy a világháló nyújtotta információdömpingben mindenki megválogatja, hogy mely oldalakra látogat el, és ott milyen cikkeket olvas. Viszont talán nem eléggé hangoztatott tény, hogy az on-line újságok esetén egyre kevésbé érvényesül az a nyomtatott lapokra igaz szabály, hogy a fogyasztás alapegysége az adott lapszám. Ugyanis a látogató egyre kevesebbszer érkezik meg a lap nyitóoldalára, ahol a szerkesztõk által összeállított struktúrából kiindulva nézheti át a cikkeket. Az olyan híroldalak teljes átlapozása, mint az Index vagy az Origo, már-már emberfeletti feladatnak tûnik.
Különösen a tematikus egységek olvasását befolyásolja, hogy a látogatók egyre gyakrabban a cikkeknél landolnak, hiszen az olvasó nem az összeállító által kiválasztott sorrendben ismerkedik meg az anyagokkal, sõt könnyen lehet, hogy éppen csak egy összeállítás valamelyik cikke kelti föl az érdeklõdését. Bár az oldalak fejlesztõi jó esetben komoly figyelmet fordítanak az egyszerû cikkoldalakon lévõ navigációra, az adott írásról a nagyobb tartalmi egység felé vezetõ megfelelõ utak kiépítése komoly és nem feltétlenül eredménnyel kecsegtetõ feladat. Az új tartalmi egységgé ugyanis a cikk lépett elõ.
Az Evangélikus Élet on-line statisztikája szerint csak minden tizennegyedik látogató írta be az evelet.hu címet a böngészõjébe, és csupán minden nyolcvanadik ember érkezett a központi lutheran. hu portálról. A többiek fõként a keresõkbõl, illetve linkgyûjtõ oldalakról érkeztek, döntõ részük egyenesen egy cikkhez. A lap eddigi rendszerében viszont a rovatokba soroláson kívül nem volt eszköz arra, hogy az olvasókat átvezessük a hasonló tartalmú oldalakra, így a nyomtatott lapszám szerkesztési elvei általában nem érvényesülhettek a világhálón.
A web2.0 korszakában egyre nagyobb szerepet töltenek be a linkajánló szolgáltatások, vagyis hogy nem a tartalmat létrehozók válogatásában jelennek meg az adott cikkek, hanem egyfajta pontozásos rendszerben a látogatók alkotta vélemények alapján.
A legsikeresebb ezek közül a Digg (http://digg.com/), amely megközelítõleg napi kilencszázezer egyedi látogatóval büszkélkedhet, a divatra rákapott oldalakon pedig elég gyakran találkozni olyan nyomógombbal, amellyel az adott olvasmány elhagyása nélkül lehet szavazásra bírni a látogatókat. Sõt egyes szakértõk azt is feltételezik, hogy a Diggen ajánlott tartalmakat már nem is az adott újság, hanem egyenesen e linkajánló aloldalának tartják, és számukra ez utóbbi a valódi nyitóoldal.
A legnagyobb felhasználói táborral rendelkezõ Delicious (http://delicious.com/) közösségi könyvjelzõ-szolgáltatás és a Google Reader (http://reader.google.com/) on-line RSS-gyûjtõ is idén bõvült olyan közösségi elemekkel, amelyek segítségével ismerõsöknek lehet weboldalakat ajánlani.
A fenti mechanizmus mûködése pofonegyszerû. Az emberek sokkal szívesebben elolvassák azt, amit ajánlanak nekik, sõt a legtöbb esetben az is növeli az olvasottságot, ha valaki egyszerûen csak értékesnek minõsített egy adott tartalmat. Márpedig a divattal ellentétben ez olyan trend, amelyre már érdemes szolgáltatást építeni.
Az egyik legnevesebb amerikai napilap, a The New York Times közösségi jellegû oldala idén nyáron indult el. A TimesPeople (http://timespeople.nytimes.com/) egyfajta házon belüli cikkajánló rendszer, vagyis a felhasználók regisztrált ismerõsei értesülhetnek róla, hogy barátjuk vagy kollégájuk a lap melyik cikkét tartja elolvasásra méltónak. A felület ráadásul igen felhasználóbarát: a tagok a lapot böngészve külön fejlécben követhetik nyomon saját aktivitásukat, és egy kattintással ajánlhatják az adott tartalmat követõiknek. Bár a szakértõk véleményébe némi szkepticizmus is vegyül, többségük jó próbálkozásnak tartja az interaktivitás ilyen irányú bõvítését.
Minden bizonnyal az Egyesült Államokban a legnagyobb a nyomtatott napilapok válsága, ezért nem véletlen, hogy az újító szándékú internetes kísérletezések legnagyobb része is ott zajlik. És bár a begyûrûzõ hatásokat tekintve már most sem lehetnek kétségeink, igen hasznos vigyázó szemünket a tengerentúlra vetnünk, mert valószínûleg a jó megoldással is ott fognak elõállni. És ezt még egy olyan különleges helyzetben lévõ lap esetén, mint az Evangélikus Élet, sem lehet figyelmen kívül hagyni. Egyházi közösség lévén pedig talán még eredményesebben is lehetne hasonló rendszert mûködtetni.
Nagy Bence