evél&levél

Az õsz nagyon érdekes évszak. Sokan az elmúlás, a befejezés évszakának tekintik. Mások az egész évi munka eredményét várják a szüret, a betakarítás során. Amirõl pedig most én szeretnék szólni, az nem más, mint az újrakezdés, az új lehetõségek idõszaka. Ebben a tekintetben persze elsõsorban a szeptemberre, azon belül is az iskolaév megkezdésére, az évnyitóra, az újra iskolában töltött elsõ napokra korlátozom a gondolataimat.

Abban a gimnáziumban, ahova sok-sok évvel ezelõtt jártam, a tanévnyitó egyben istentisztelet (katolikus gimnázium lévén mise) is volt. Természetesen az osztálytársaimmal nagyon örültünk egymásnak, annak, hogy újra együtt vagyunk, egyik élménybeszámoló követte a másikat, sokszor kicsit kiszínezve a valóságot, de a lényeg mégiscsak a templomban, az istentiszteleten történt. Az iskola egésze, a szerzetesek, a tanárok és nem tanárok, a diákok – elsõsök és végzõsök – mindannyian azért imádkoztunk, azért hallgattuk a Szentírást, hogy az Úristen a Szentlélek által adjon erõt, áldja meg az iskolát, s vele együtt áldjon meg minket az elkövetkezõ tanév nehéz hónapjaiban.

Abban az iskolában azóta is minden évben így zajlik a tanévnyitó ünnepség. Azt gondolom, hogy nálunk, a gyóni gyülekezetben is kezdõdhet hasonlóan a tanév: Jöjj, Szentlélek Úristen! Áraszd kegyelmedet iskoláinkra, iskolásainkra és tanáraikra, hogy megerõsödve hitben, szellemben és egészségben, örömmel és sikeresen végezhessék oktatói és tanulói feladataikat. Legyen velük a Szentlélek áldása az egész tanéven át. Ámen.

Bak Péter (Gyón)