Élő víz

A B I B L I A É V E

Jakab levele talán az egyik legaktuálisabb valamennyi újszövetségi irat közül: olyan keresztényekhez szól, akik egy ingerült társadalomban kénytelenek élni, amelyet a pénzimádat és az irigység vezérel. Ez a világ pedig lassan, de biztosan a maga képére formálja a keresztényeket is. Mintha csak a 21. század keresztény emberéhez szólna a szerzõ.

Ahogyan a Példabeszédek könyve, ez is inkább lazán összekapcsolt gyakorlati élettanácsok füzére, mint szigorú értelemben vett levél. S ahogyan a Példabeszédek könyve, népszerûségét tekintve Jakab levele is a reneszánszát éli napjainkban. Pedig voltak idõk, amikor szó szerint a létéért küzdött mint kanonikus irat. Nincs szó benne Jézus kereszthaláláról, feltámadásáról, sem a keresztény hit elméleti alapkérdéseirõl. Ráadásul meglehetõsen késõn, csak a 3. században említik az újszövetségi könyvek között. Mindezek miatt egyesek még a 4. században is megkérdõjelezték, hogy helye van a Bibliában.

A hit a fontosabb vagy a tettek?

A katolikusok mindig is többre értékelték Jakab levelét, mint a protestánsok, hiszen itt találtak bátorítást a gyónásra („Valljátok meg azért egymásnak bûneiteket…”), és itt olvashattak a betegek kenetének elrendelésérõl is („Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében.”).

A protestánsok azonban nem voltak különösebben boldogok amiatt, hogy Jakab semmit sem mond levelében a hit általi megigazulásról. Sõt Jakab szerint az igazi hitet csak jó cselekedetek igazolhatják, nélkülük mindenki azt mond a hitérõl, amit csak akar: „Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e õt egyedül a hit?”

A levelet olvasva sokaknak volt az az érzésük, mintha Jakab egyenesen a hit általi megigazulás bajnokával, Pál apostollal szállna vitába. Pál legnagyobb rajongója, Luther Márton meg is jegyezte, hogy bár sok hasznos mondást olvashatunk Jakabnál, az üdvösségre nézve annyi az értéke, mint a szalmának.

A kérdést azonban talán nem is kell ilyen élesen feltennünk, hiszen a keresztény ember életében az õszinte hit és a jó cselekedetek természetes egységet alkotnak. Pálnak igaza volt abban, hogy Isten elõtt egyedül az ember hite számít. Minden más csak sokadlagos értékû lehet. Jakab viszont abban látott tisztán, hogy a hit emberi szempontból nézve nagyon is megfoghatatlan, szubjektív dologgá válhat, és ha nem látjuk a belõle fakadó jó cselekedeteket, vagy éppen ellenkezõleg, gonosz cselekedetek fakadnak belõle, azonnal gyûlöletes képmutatássá válik mások elõtt.

„Ezer szó sem hagy az emberben olyan mély nyomot, mint egyetlen tett.” (Henrik Ibsen) „Jó tett jól szólni: a szavak mégsem tettek.” (William Shakespeare)

Magyar Bibliatársulat