Egyházunk egy-két hete

Akik negyvennégy éven át szolgáltak…

Egy idõben õ lehetett a legtöbb igehirdetési szolgálatot végzõ evangélikus lelkész: heti négy magyar nyelvû istentisztelet mellett mindennap reggel szlovák könyörgésre várta a híveket Békéscsaba-Erzsébethelyen. Negyvennégy évet töltött a lelkészi pályán, ebbõl harmincötöt Csabán. A gyülekezet tagjai október 4-én ünnepi istentisztelet keretében köszönték meg az éppen aznap hetvenéves Kutyej Pál Albert szolgálatát.

– Tótkomlóson születtem és nevelkedtem. Családi hátterem miatt az ötvenes években állami gimnáziumba nem sok eséllyel jelentkeztem volna, így a Debreceni Református Kollégiumba kerültem – eleveníti fel ifjú éveit. – Az Evangélikus Teológiai Akadémiát 1964-ben végeztem el, utána Orosházán lettem segédlelkész. 1965-ben helyeztek Ambrózfalvára, azóta szolgálok folyamatosan szlovák nyelven is. Még Ambrózfalván dolgoztam, amikor megkaptam a mezõhegyesi, a battonyai és a hozzájuk kapcsolt szórványgyülekezeteket is. Békéscsabára 1973- ban kerültem, azóta a helyi gyülekezet erzsébethelyi templomában szolgáltam.

– Békéscsaba nemcsak arról volt ismert, hogy az itteni az ország legnagyobb evangélikus gyülekezete, hanem arról is, hogy mindennap szlovákul is szólt az ige.

– Valóban, egy idõben sokkal több szlovák alkalmat tartottunk. Hosszú éveken keresztül heti négy magyar istentisztelet mellett minden reggel tartottam itt, Jaminában szlovák könyörgéseket, melyeken szintén elhangzott egy-egy rövid igehirdetés. Ezeknek a látogatottsága azonban folyamatosan csökkent. A mai napig minden reggel megkondul a jaminai harang a reggeli könyörgésre, azonban gyakran senki nem jön ezekre az alkalmakra. A vasárnapi szlovák istentiszteleten is kevesen vesznek részt.

– A jaminai evangélikusok különleges szeretetvendégségeire a mai napig sokan ellátogatnak.

– Igen. Örülök annak, hogy a bevezetett fagyi- és fánkdélutánokra, disznótoros szeretetvendégségekre olyanok is eljönnek, akik egyébként nem ülnek minden vasárnap a templompadban.

– Egy intézmény, a szeretetotthon vezetését is elvállalta. Sikerét jelzi, hogy évrõl évre szépült, bõvült…

– 1985-ben bízott meg a presbitérium az otthon vezetésével. Eleinte csak néhány szobával bõvítettük a Berényi úti intézményt, majd a kilencvenes években négy ütemben adtuk át az új épületrészt. Ma ötvenöt idõs ember gondozását látják el az otthonban. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az intézmény külsõ segítség nélkül, a lakók anyagi vállalásának eredményeképpen épült. Volt például olyan asszony, aki egy egész épületszárny felépítéséhez szükséges téglával járult hozzá a munkákhoz. Sokan a kárpótlásként kapott földjüket ajánlották fel. Az ott kialakított gazdaságban haszonállatokat tartunk; ez képezi az otthon gazdasági alapját.

– Másfél évtizeden keresztül aktívan részt vett a városi közéletben is. Miért tartotta fontosnak, hogy lelkészként önkormányzati képviselõ is legyen?

– Azzal, hogy négy cikluson keresztül részt vettem a városi közgyûlés munkájában, sikeresen képviseltem az egyházak érdekeit a helyi döntéshozatalban. Amikor pedig a kisebbségekért, civil szervezetekért és külkapcsolatokért felelõs bizottságot vezettem, virágzó kapcsolatot építettünk ki Békéscsaba nyolc testvérvárosával, többek között Székelyudvarhellyel, Wittenberggel, Trencsénnel és a finnországi Mikkelivel. Ezekbõl a városokból gyülekezetünkhöz is érkeztek vendégek. Munkám során fontosnak tartottam azt is, hogy a helyi öntevékeny csoportok – például nyugdíjasklubok – életét segítsem, meglátogassam rendezvényeiket. Tudom, hogy sokat jelentett ezeknek a szervezeteknek, hogy idõnként ott voltam.

– Ezeken kívül milyen pluszt jelentett az önkormányzati testület munkájában, hogy egy lelkész is ült a közgyûlési patkóban?

– Egy-egy ciklus elején, az alakuló ülésen egy imádságot és rövid igemagyarázatot olvastam fel, így kezdtük a munkát. Nem sok város önkormányzatára jellemzõ az ilyen munkakezdés!

– Munkájához nyilván kiegyensúlyozott családi háttérre volt szüksége…

– Igen, feleségem, Erzsébet mindenben támogatott. Amellett, hogy a kórházban saját munkáját végezte, segítette a gyülekezeti szervezõmunkát, részt vett az oltárgondozásban. Házasságunkból két gyermekünk született, és ma már van öt unokánk is, akik szinte mindennap meglátogatnak bennünket.

– Hivatalosan augusztus végéig dolgozott, de azóta is mozgalmas az élete.

– Jelenleg családi házunkat alakítgatjuk. Közben még viszem a szeretetotthon gazdaságának ügyeit.

– Ha fiatal kollégáit egy jó tanáccsal kellene pályára bocsátania, mit kötne a lelkükre?

– A lelkésznek nyitott, békés életet kell élnie. Szerény, hivalkodástól mentes életstílust javasolnék a fiatal generációnak. Fontosnak tartom, hogy a lelkész jól készüljön fel az igehirdetõi szolgálatokra, továbbá elengedhetetlen, hogy szerepet vállaljon a helyi kultúrában és közéletben. Ezt próbáltam én is megvalósítani az elmúlt negyvennégy év alatt Isten segítségével.

László Jenõ Csaba