Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2008 - 48 - Nekünk állt a bál

Egyházunk egy-két hete

Nekünk állt a bál

FOTÓ: LUKÁCS GABI
Az elsõ Katalin-napi evangélikus bál vendégei november 22-én délután hat óra tájt szállingózó hóesésben igyekeztek az elsõ kerületi önkormányzat impozáns épülete felé a fehérbe öltözötten még gyönyörûbb budavári utcácskákon…

A „felekezeti bál” korántsem ismeretlen fogalom a történelemben, így egyházunk történetében sem, de tény, hogy a második világháború után ez a hagyomány hosszú évtizedekre megszakadt. A rendszerváltás után elõször a Magyarországi Evangélikus Ifjúsági Szövetség kezdeményezésére nyílt kulturált találkozási, szórakozási lehetõség evangélikus vallású vagy kötõdésû fiatalok és felnõttek számára egyházi bál keretében.

Az olvasó méltán teheti fel a kérdést: mitõl volt evangélikus a múlt szombati bál? A válasz egyszerû: a budavári evangélikus templom árnyékában, az önkormányzat – egész pontosan az elsõ kerület evangélikus polgármestere, dr. Nagy Gábor Tamás – által rendelkezésre bocsátott aulában minden (és szinte mindenki) evangélikus volt.

De vegyük csak sorra! Egyrészt mert kevéssel reformáció ünnepe után az evangélikusok Luther Márton feleségére, Bóra Katalinra, szeretett Katájára emlékeztek (a bálozó Katalinok kaptak is egy-egy szál sárga rózsát), valamint erre az évre esik az elsõ jelentõs magyar költõnõ, az evangélikus Petrõczi Kata Szidónia halálának a háromszázadik évfordulója.

Másrészt mert evangélikusok egymással való találkozására, kötetlen együttlétére, személyes kapcsolatépítésére nyílt mód egy újra felfedezett formában, ahogyan arra a bál fõvédnöke, dr. Fabiny Tamás is utalt köszöntõ szavaiban.

Az Északi Egyházkerület püspöke a Prédikátor könyvének 11,9–10 igéjét idézve – „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvû ifjúságod idején… De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged! Távolítsd el szívedbõl a bosszúságot, és tartsd távol magadtól a rosszat…” – kifejtette, hogy a keresztény embertõl sem lehet idegen az öröm, de minden megnyilvánulását az Isten iránti felelõsségnek kell jellemeznie.

Harmadszor pedig attól volt e bál evangélikus, mert a szponzorok és a szolgáltatók is mind egyháztagjaink közül kerültek ki. Az egyik fõszervezõ, Cselovszkyné dr. Tarr Klára, az Országos Iroda Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetõje gondolt egyet, és felkérte az egyházunkban ismert és elismert mûvészeket, zenészeket, borászokat, vállalkozókat. Õk igent mondtak, és felajánlásaikkal – nagy részük tiszteletdíj nélkül vállalta a szereplést! – lehetõvé tették, hogy a bál gyakorlatilag önköltséges legyen.

Ami pedig a mûsort illeti… Ismét bebizonyosodott, hogy talentummal megáldott mûvészek tekintetében gazdag egyház a miénk. Völgyessy Szomor Fanni éneke lenyûgözõen szép volt, erõteljes és képzett hangja betöltötte a teret.

Aki még nem látta, talán el sem tudja képzelni: sokak számára nagy meglepetésként egyházunk országos felügyelõje, Prõhle Gergely ezen az estén billentyûsként lépett fel a huszonhatodik születésnapját ünneplõ és éppen negyedszázada „Ki mit tud?”-gyõztes zenekar, a Stúdium Dixieland Band tagjaként egykori diáktársaival, köztük Rókusfalvy Pállal. A zene remek, az elõadás közvetlen és laza volt, a mûsort egyszerûen öröm volt hallgatni – a hangulat percrõl percre emelkedett. Láttunk profi táncot Vigh Zita Veronika és Major Péter elõadásában, valamint nyitótáncként bécsi keringõt, melyet a Budapest- Fasori Evangélikus Gimnázium tanulói adtak elõ. A mûsorvezetõk pedig – a nem mellesleg evangélikus – Bényi Ildikó és Schulek Csaba televíziós személyiségek volt.

Bál nincsen tombola nélkül. Ezen az estén a játékos kedvûek jó célt szolgáltak: a gödöllõi és az orosházi anyaóvó intézeteket támogatták a megvásárolt jegyek árával.

Mivel e sorokat nõ írja, természetesen nem maradhat ki az az információ sem, hogy a gyönyörû, báli ruhás hölgyek és az elegáns, öltönyös, szmokingos urak között a legszebb, mesebeli ruhát – legalábbis a tudósító véleménye szerint – az elõadó-mûvésznõ, Völgyessy Szomor Fanni viselte. A legvagányabb bálozó pedig az a pici fiú volt, aki teljes másfél évével és ragyogó eleganciájával odaállt a Stúdium zenekar elé, és önfeledten adta át magát a dixie-muzsikának.

Kõháti Dóra