Egyházunk egy-két hete

Tudományos konferenciát tartottak november 26-án az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) a magyar tudomány ünnepe alkalmából. A tanácskozás a Bibliát állította középpontba. Teológiai intézmény esetében e témaválasztás aligha meglepõ, ám a résztvevõk ezúttal – a Biblia évéhez kapcsolódóan – interdiszciplináris és interkonfesszionális kitekintésben részesültek. A napot Karasszon Dezsõ orgonaestje zárta.

„Az Úr legyen veletek!” – így kezdte megnyitóbeszédét Csepregi Zoltán, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora. Ez az ige (miként „az Úr kegyelme legyen veletek” változata is) az évszázadok folyamán forradalmasította az emberi kapcsolatokat: közös nevezõre hozta õket, átformálta a közösségeket. Korszakok váltják egymást, mi pedig újra és újra felfedezzük a bibliai formulákat, és ez egyértelmûen jelzi, hogy a Biblia mindig újnak hat, képes megújulni. S ezáltal újabb és újabb közösségeket is képes formálni…

Cserháti Márta, az EHE docense a bibliai közösségformálást az asztalközösségek szemszögébõl ismertette. Egy kulturális antropológus, Mary Douglas szerint ha egy közösséget külsõ veszély fenyeget, mindig felerõsödik a test védelme, szigorúbbá válnak például az étkezéssel kapcsolatos szokások s ezáltal a társadalom oltalmazása. Hiszen ami az étkezés során bekerül a testbe, veszélyeztetheti a közösséget is. Így hát nem csoda, ha különbözõ szakemberek kutatják, hogy milyen ételek kerülnek az asztalra a különbözõ kultúrákban, s kikkel szabad azokat elfogyasztani.

Hogy a szokások sorát gazdagítsuk, nem kell feltétlenül terepen kutatnunk, elég hozzá elolvasnunk a Bibliát.

Pontos adatokat kapunk arról, hogy milyen asztalközösségekbe tömörült az Ószövetség zsidósága vagy az Újszövetség kereszténysége. Vajon mindazok, akik egy asztalhoz ültek le, hasonló identitásúak voltak-e? – tette fel a kérdést az elõadó. Ezt akár jelen idõben is megfogalmazhatjuk, és tovább boncolgathatjuk a bibliai kérdést: egyek leszünk-e az úrvacsorában? A választ azok is megtalálják a Szentírásban, akik nem hallhatták Csepregi Márta elõadását.

Étkezési szokások után a keresztre feszítés népszokásai – egy néprajzkutató bizonyára így vezetné be az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensének, Dér Katalinnak a témáját. Az elõadó a cruciatus vallástörténeti összefüggéseit a Krisztus elõtti római büntetõjognak, valamint Jézus keresztre feszítése körülményeinek a szemszögébõl vizsgálta. A fejbefedés, felfüggesztés, megkorbácsolás, leköpés motívuma éppúgy fellelhetõ az egykori római büntetésben, az átokfához való kötözésben, mint több évszázaddal késõbb, Jézus keresztre feszítésében, azzal a különbséggel, hogy Jézus korában a római katonák már gépiesen hajtották végre az egykori szokáselemeket, amelyeknek a jelentése elhomályosult, de a cselekvés szintjén megmaradtak.

Elõadásában Dér Katalin tulajdonképpen egy munkahipotézist vázolt, a nagylélegzetû kutatás még hátravan, az elhangzottak azonban kérdéseket fogalmaztak meg az egyéb szakágak kutatói számára is. Vajon a magyar népszokásban is fellelhetõ jelképes korbácsolások vagy a leköpés mint baj- és rontáselhárító bibliai eredetû lehet-e? A gépiesen elvégzett szokásoknak vajon mennyire tudjuk még a „morzsányi” jelentését?

A konferencia további részében Õze Sándortól, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensétõl a résztvevõk megtudták, hogy milyen volt a Balassi Bálint korabeli végvári katonák apokalipszistudata, Hausmann Jutta egyetemi tanártól (EHE) pedig hogy miként hat az irodalomtudomány a Biblia exegézisére, milyen kommunikáció alakulhat ki a bibliai szöveg és az olvasó, illetve ezen keresztül az olvasó és Isten között.

Vári György egyetemi adjunktus (Pannon Egyetem) a teológiai hermeneutika felõl közelített az irodalmihoz, elõadását könyvismertetésekkel, rengeteg példával és anekdotákkal téve élvezetesebbé. Végül – de nem utolsósorban – Hima Gabriella, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora Goethe Faustjának bibliai pretextusait, Faust jóbi vonásait elemezte olyan sikerrel, hogy néhány teológiai hallgató megjegyezte: most már vonzóvá vált számukra Goethe mûve…

A konferencia keretén belül emlékezett meg D. Keveházi László nyugalmazott evangélikus lelkész, egyháztörténész a százhuszonöt éve született Deák Jánosról, arról az ószövetségi professzorról, akinek életében a Biblia mindig a középpontban volt. Életével és munkásságával egyaránt az igét szolgálta.

Reuss András, az EHE professzora Urbán Ernõre (1908–1943) emlékezett, bemutatva azt a CD-t, amelyen a korán elhunyt lelkész teológiai írásai jelentek meg. A lemez kiadását az örökösök támogatták, az ebbõl befolyt bevétel pedig a Sólyom Jenõ Alapítvány céljait szolgálja.

A rendezvény elsõ részében a teológiai hallgatók – Finta Gergely vezetésével – énekben is idézték a Bibliát. Héber, latin és magyar mûvekkel éreztették, hogy „az Úr kegyelmessége velünk van”.

Veres-Emese Gyöngyvér