Élő víz

Egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok. (Lk 21,28)

Advent 2. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi Jézus második eljövetelére figyelmeztetnek. „Az Emberfia eljön az õ Atyjának dicsõségében, és megfizet mindenkinek az õ cselekedetei szerint.” (Mt 16,27; LK) Mi két advent között élünk, (világ-) ítélet elõtt, kegyelem alatt. Népe Megváltójaként jön el újra az Úr; várjuk, és „hirdessétek a népeknek, és mondjátok: íme, az Isten, a mi Üdvözítõnk eljõ” (GyLK 709)! Õ szól: „És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhõben nagy hatalommal és dicsõséggel.” (Lk 21,27) Ezt az igét – Károli szerint: „…elközelget a ti váltságtok” – Luther így érti: „Mi mást jelent ez, mint hogy téged, ki most az ördög foglya vagy, Krisztus megszabadít és magához visz? Mért félnél és rettegnél hát az ítélet jeleitõl?” Naponta kérjük: „…jöjjön el a te országod…” (Mt 6,10) Ámde „tudjátok meg: közel van az Isten országa” (Lk 21,31)! Jakab is béketûrésre int: „Legyetek tehát ti is türelemmel, és erõsítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van.” (Jak 5,8) Legyetek állhatatosak mindvégig, és „kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket” (Zsid 6,12)! A Jelenések könyve szerint Krisztusunk visszajövetele elõtt hét levelet küldött gyülekezeteinek, és kettõben elítélte a nikolaiták tetteit s tanítását. De kik voltak õk? „Eretnek szekta az egyházon belül, melynek tagjai kiegyeztek a pogány társadalommal. Nyilván azt tanították, hogy a lelki szabadság elég alapot ad arra, hogy letérjenek az útról, és bálványokat imádjanak, és erkölcstelenül éljenek.” (Magyarázatos Károli-biblia, 1829. o.) Jézus az út egyedül! Közös még a pergamoni és efezusi gyülekezetnek küldött „térj meg!” felszólítás s az „aki gyõz…” ígéret is (lásd Jel 2,16.17 és 5.7). Pál hiszi a test feltámadását: Isten színe elõtt mennyei testben fogunk megjelenni, akár itt lakunk még, akár elköltözünk addigra az Úrhoz; s bátran vallja az õ ingyen kegyelmébõl való megigazulást. Ám „mindnyájunknak leplezetlenül kell odaállnunk a Krisztus ítélõszéke elé, hogy mindenki megkapja, amit megérdemel” (2Kor 5,10). És akik kedvesek neki, mert hisznek benne, ekkor megjutalmaztatnak, és Jézus „arany evangéliuma” (Jn 3,16) szerint nem vesznek el, hanem örök életük lesz. A nagytanács elõtt tulajdonképpen két kérdést kapott az Úr Jézus: „Ha te vagy a Krisztus…” és „…te vagy az Isten Fia?” Õ így válaszolt: „…mostantól fogva ott ül majd az Emberfia Isten hatalma jobbján.” (Lk 22,67.70.69) E kérdések felkiáltójellel mondott hitvallásunkká lettek-e? Ámde csak azokra érvényes Pál e tanítása a feltámadásról és az elragadtatásról, akik hiszik: Úr Jézus, te vagy a Krisztus, és te vagy az Isten Fia! Akkor „maga az Úr fog alászállni a mennybõl, és elõször feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhõkön az Úr fogadására a levegõbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4,16–17). Kérjük õt: ó, „áldott Jézus, (…) / Jöjj, és vígy át az örök életre, / Ahol örömben / Üdvözültekkel élünk a mennyben!” (EÉ 509,4) Úgy legyen!

Garai András