Kultúrkörök

A HÓNAP KÖNYVE

Három kisregény, három történet, egy a lényeg: milyen változást tud okozni a Krisztussal való találkozás? Bozóky Éva Szárnyasoltára három, a Krisztus utáni korai évtizedeket megidézõ kisregényt tartalmaz. A magával ragadó stílusban megírt mûvek fõszereplõinek választott bibliai és történelmi alakok már önmagukban garantálják: nem lehet majd letenni a könyvet.

Poncius Pilátus felesége, Claudia ihlette a triptichon elsõ részét. Milyen lehetett a római helytartó hitvese, aki egy nyugtalan álom következtében ki mert állni egy halálra ítélt zsidóért? S vajon az õrült római császárok idején élt elsõ keresztények mi módon gyõzhették le üldözõiket? Az izgalmas fordulatokkal teli kisregény többek között ezekre a kérdésekre keresi a választ.

A második mû történelmi háttere sok olvasóban idézhet személyes élményeket, hiszen fõszereplõje, az öreg magyar bíró az „átkos”, az 1950-es évek vívódásait, erkölcsi kérdéseit éli újra kórházi betegágyán. Melyik a jobb: megalkudni az elnyomó hatalommal, életeket mentve ezáltal, vagy – vállalva a retorziót – a személyes, belsõ béke érdekében szembeszállni a zsarnoksággal? Az utolsó napjait élõ bíró segítség reményében megidézi Sebastianust, vagyis Szent Sebestyént, tõle vár felmentést, mert helyén maradt, hogy – ugyan igazságtalanul, de – enyhén ítélhessen.

A Szárnyasoltár befejezõ része Magdalába röpít minket, ahol a magdalai Mária – Bozóky Éva által elképzelt – életét élhetjük végig gyermekkorától idõskoráig. A szerzõ bravúrosan szövi össze képzeletbeli történetét az evangéliumokban olvasható valósággal.

Mi alapján választja ki és hívja el a Megváltó a tanítványait? „Tûz éget, tûz hajszol, tûz sodor, lángoló híd visz hozzád, Uram. Semmi voltam, s irgalmad edényévé lettem. Magam sem tudom, hogyan? A te titkod ez is” – Magdalai Mária, aki drága olajjal kente meg Jézust, és aki az elsõk között láthatta a Feltámadottat, kiválasztottként is kutatja a titkokat.

S hogy mit jelent keresztény testvérként tekinteni egymásra? Claudia ezt így fogalmazza meg: „De hát az Úr nem azért adja testvéreinket, hogy magunkhoz láncoljuk õket. Ideig adja, akit ad, hogy rajtunk keresztül formálódjék. Ha pedig megtettük, amit ránk bízott, máshová küldi a tanítványt. Valamikor sokat lázadoztam és sírtam emiatt. Akkor még erõsebb volt bennem az emberek szeretete, mint az, amit Jézus iránt éreztem. De rég tudom már, ha mindenekfelett õt szeretem, nem érhet elviselhetetlen fájdalom. Testvérem van millió, s hogy mikor kit ád nekem, az õrá tartozik. Ha õt látom és szeretem mindenkiben, akkor szívem nem vergõdik a távollevõ miatt, hanem meglátja Isten arcát abban, aki éppen rászorul.”

A három kisregény eredetije az 1970–80-as évek fordulóján jelent meg elõször, majd egybegyûjtve a Luther Kiadó 2003-ban adta ki õket.

Boda Zsuzsa