Keresztény szemmel
Merre tartunk?
Az oxfordi önkormányzat úgy döntött, hogy eltöröl mindenfajta utalást a karácsonyra: december 25-e és az azt követõ idõszak a „téli fény ünnepe” nevet fogja viselni. Eddig a hír.
Felbolydult Oxford. Tiltakoznak a keresztények, hogy elvesztik az identitásukat. Felszisszentek a helyi zsidó közösség tagjai, akik szerint fontos, hogy fenntartsák a brit karácsony hagyományát. Megszólalt a az oxfordi muzulmán tanács elnöke is, hiszen „az iszlám hívõk és más vallások követõi is örömmel várják a karácsonyt, amelyet nem lehet egy tollvonással eltörölni”.
A hírt felkapja minden valamirevaló médium. Egyesek fejcsóválva, mások csámcsogva közlik. Van, aki botrányt kiált, és van, aki értetlenül áll az eset elõtt.
Napok óta foglalkoztat az ügy. Kavarognak bennem az érzések és a gondolatok. Mit tegyünk? Elkeseredjünk? A szekularizáció oly mértékû, hogy lassan leírják az egyházakat. Ha már a karácsony sem számít… Álljunk be a tiltakozók sorába, és protestáljunk? Követeljük a keresztény ünnep és a kulturális tradíció megbecsülését? Vagy ne foglalkozzunk vele, furcsa kuriózumnak tekintve az egészet (hiszen nem ez az elsõ váratlan esemény a szigetországban)? Mi a teendõ?
A fény ünnepe és karácsony. Micsoda leértékelés, micsoda bagatellizálás – így az elsõ reakciók. De ha felelevenítjük történeti ismereteinket, valami nagyon elgondolkodtat: amikor a kereszténységnek a Római Birodalomban való inkulturációjával kapcsolatosan kérdés volt, hogy mikor is ünnepeljék Jézus születését, az egyház zseniálisan döntött. Volt ugyanis egy igen népszerû ünnep, a téli napforduló, a nagy Mars ünnepe, a legyõzhetetlen Nap (Sol invictus) ünnepe. A természetben ekkor „derül ki”, hogy a sötétség nem nyeli el a világosságot, az éjszakák elkezdenek rövidülni, a nappalok pedig hosszabbodni.
A fény ünnepe volt alkalmas arra, hogy a kereszténység – kapcsolódva az adott kultúra világához – elmondja: a legyõzhetetlen nap maga Jézus Krisztus. Megszületett, megjelent a világban, vége a sötétség hatalmának. Õ maga mutatkozott be így: „Én vagyok a világ világossága…” S tanítványait – ha valóban azok voltak – a világosság gyermekeinek hívták. A fény ünnepébõl Jézus születésnapja lett. Megszületett a Világosság!
Eltelt húsz évszázad, s most megfordult az akkori mozdulat, Jézus születésnapját egy angliai városban a fény ünnepévé tették.
Ne sopánkodjunk! Még akkor sem, ha fel kell ocsúdnunk a keresztény Európa és a keresztény Magyarország illúziókba ringató álmából. A világosság fiai mindig kevesen voltak, mindig kisebbségben éltek. Akkor is így volt, ma is így van. Inkább azon törjük a fejünket, hogy miként tudjuk igazán ünneppé tenni karácsonyt, Krisztus születésnapjává. Mert az oxfordi minta éppen olyan rossz, mint a világot uraló kereskedelmi, fogyasztói karácsonymodell. Nekünk azonban van jobb utunk!
Hafenscher Károly (ifj.)