Élő víz

Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úr jön hatalommal. (Ézs 40,3.10)

Advent 3. hetében az Útmutató reggeli s heti igéi az Úristen követére (lásd Mal 3,1) irányítják a tekintetünket. Keresztelõ János: Krisztus hírnöke, s nem szél ingatta nádszál, de prófétánál is nagyobb, akit Heródes börtönbe vettetett. Onnan kérdezi: „Te vagy-e az Eljövendõ, vagy mást várjunk?” Õ az ítélõbírót várta, ám ez majd az Úr második adventjekor teljesül. Jézus válasza ez: „…szegényeknek hirdettetik az evangélium, és boldog, aki nem botránkozik meg énbennem…” (Mt 11,3.5–6) Az üzenet elsõ részét Luther kommentálja: „Mert csak egy örömhír van, hogy Krisztus megfizetett bûneinkért, s szenvedésével megváltott az örök haláltól. Az õ országa és tiszte az, hogy a szegényeknek az evangéliomot hirdesse.” És a felelet második részéhez Pált idézzük: „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Õ majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait…” (1Kor 4,5) Az Úr Jézus teljesítette be a próféták jövendölését, s üdvözítõül jött el e világba, mert „Isten valamennyi ígérete Jézus Krisztusban lett igenné, és általa lett ámenné Isten dicsõségére” (2Kor 1,20; LK). Az Úr elsõ adventjekor úgy jött el, „mint pásztor, úgy legelteti nyáját” (Ézs 40,11). Õ a jó pásztor! „Íme, a mi Urunk, akit mindannyian várunk, õ megszabadít minket, alleluja.” (GyLK 727) János pusztai felhívása – szó szerint! – azonos Jézuséval: „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa!” (Mt 3,2; lásd 4,17), s az eljövendõ ítélõbíróról szól: „Õ majd Szentlélekkel és tûzzel keresztel titeket. (…) gabonáját csûrbe takarítja, a pelyvát pedig megégeti olthatatlan tûzzel.” (Mt 3,11.12) Az angyali üdvözlet az Isten Fiának testi születését ígéri Máriának: „Üdvöz légy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” (…) „Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” Bátorításul Keresztelõ Jánosról is hírt ad Gábriel: „Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére…” (Lk 1,28.31.36) Az adventi hétköznapokban is „mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata”, mert õ megõriz titeket; miként Pál az üdvözlésben írja, „feddhetetlenül a mi Urunk, Jézus Krisztus eljövetelére” (1Thessz 5,16–18.23). Ezt az üdvözletét Pál így indokolja: „Mert valahány ígérete van Istennek, azokra õbenne (a Krisztus Jézusban) van az igen, és ezért általa van az ámen is, az Isten dicsõségére….” (2Kor 1,20) Õ, a megöletett áldozati Bárány legyõzte a halált, Isten megdicsõítette õt, és a mennyben, a trónuson ülõ mellett áll, ahol a sírva fakadó János apostol ezt hallotta: „Ne sírj! Íme, gyõzött az oroszlán Júda törzsébõl, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.” (Jel 5,5) Az õsi jóslat beteljesült: „Vesszõszál hajt ki Isai törzsökérõl…” (Ézs 11,1) „Jó hír, nagy örömhír: / Megújul a világ. / Kihajt Dávid törzsén / A csodálatos ág. / A megígért virág.” Miként az elsõ adventkor „elküldötte az Úr / Hûséges szolgáját (…), / Hogy jó hírt adjon át” (EÉ 132,2.1), úgy legyünk ma mi, az eljövendõ Úr Jézus Krisztus útkészítõi, misszionáriusai sokak számára!

Garai András