Élő víz

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. Az Úr közel! (Fil 4,4–5)

Advent negyedik s egyben karácsony hetében az Útmutató reggeli és heti igéi Isten szeretetének az ünnepérõl szólnak. Mert õ úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy örök életünk legyen, és ez a mi örök örömünk forrása! „Az öröm a hit gyümölcse. Meg kell ahhoz igazulni, hogy valaki örülhessen az Úrban. Ebbõl a Krisztusba vetett hitbõl aztán szeretet, öröm, béke s hálaének fakad.” (Luther) Érkezik a Megváltó – örvendezzetek! „Lelkünk sóvárogva várja az Urat, mert õbenne örül a mi szívünk.” (Zsolt 33,20.21; LK) Erzsébet éneke Jézust s édesanyját dicséri: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!” Mária éneke (lásd még: EÉ 38) az Urat magasztalja: „…lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm elõtt (…), mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas…” (Lk 1,42.47.49) Pál az Úr közeli visszatéréséért ad hálát; addig is „Isten békessége (…) meg fogja õrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban” (Fil 4,7). A Szentírás utolsó lapjáról is Jézus üzen: „Én vagyok (…) a fényes hajnalcsillag.” „Bizony, hamar eljövök.” (Jel 22,16.20) Pál négy igével bizonyítja, hogy a zsidók és a pogányok együtt fogják Istent dicsõíteni a gyülekezetben; ám addig is Isten „töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel” (Róm 15,13)! Ez szenteste örömhíre: „…megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek…” (Tit 2,11) Pál evangéliuma Isten Fiáról szól. Jézus „test szerint Dávid utódaitól származott” (Róm 1,3). Beteljesültek az Úr angyalának szavai: Mária „fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert õ szabadítja meg népét bûneibõl.” (Mt 1,21) Velünk az Isten: „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az õ dicsõségét…” (Jn 1,14) Elõször a pásztorok látták a mezõn: „…az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta õket az Úr dicsõsége…” Betlehembe mentek sietve, és ott egy barlangistállóban „megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvõ kisgyermeket” (Lk 2,9.16). De miért is jelent meg a mi üdvözítõ Istenünk emberszeretete? Pál válaszol: „…hogy az õ kegyelmébõl megigazulva reménységünk szerint részesei legyünk az örök életnek.” (Tit 3,7) János írja: „Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát elküldte a világba, hogy éljünk õáltala.” (1Jn 4,9; LK) Õ, az örök Ige „jött el a világba”. Akik pedig e földi életük során befogadják a testté lett Igét, „azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az õ nevében…” (Jn 1,9.12) Jézus „Isten dicsõségének a kisugárzása és lényének képmása”; méltósága „feljebbvaló az angyaloknál”, s „imádja õt az Isten minden angyala” (Zsid 1,3.4.6). Szeretett tanítványának, Jánosnak a sorsáról így szólt: „Ha akarom, hogy õ megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád?” (Jn 21,22) Rám csak ez tartozik: „Csak egyet, egyet kérhetek. (…) / Hogy a szívemben végy helyet, / Ó, Jézus (…), / Jer, térj be, és betér veled / Az öröm égi fénye!” (EÉ 161,6) Ilyen örömteli ünnepünk legyen!

Garai András