Kultúrkörök

Petz­val Jó­zsef, az el­ső­sor­ban a Petz­val-ob­jek­tív­ről hí­res ma­te­ma­ti­kus, fi­zi­kus, mér­nök és ta­nár a tu­do­mány­tör­té­net nem­zet­kö­zi­leg is el­is­mert alak­jai kö­zé tar­to­zik. Bu­da­pes­ten em­lék­táb­lá­ja, Bécs­ben mell­szob­ra áll; fő­vá­ro­sunk­ban, Sze­pes­bé­lán, Bécs­ben és Bra­unsch­weig­ben ut­ca, a Hol­don krá­ter vi­se­li ne­vét. Ha­zánk­ban és Auszt­ri­á­ban em­lék­ér­met ad­nak ki tisz­te­le­té­re; fel­vi­dé­ki szü­lő­há­za em­lék­mú­ze­um­ként funk­ci­o­nál. Mind­ezek ár­nyé­ká­ban ke­vés­bé is­mert, de ha­son­ló­an je­len­tős test­vér­öccse, a két­száz esz­ten­de­je szü­le­tett po­li­hisz­tor, Petz­val Ot­tó mér­nök, ma­te­ma­ti­kus, csil­la­gász és ta­nár mun­kás­sá­ga.

Petz­val Ot­tó Bol­di­zsár 1809. ja­nu­ár 6-án a fel­vi­dé­ki Sze­pes­bé­lán szü­le­tett Petz­val Já­nos Fri­gyes és Kre­utz­man Zsu­zsan­na fi­a­ként, lu­the­rá­nus csa­lád­ban. Ap­ja Mor­va­föld­ről szár­ma­zó ta­ní­tó­csa­lád sar­ja volt, evan­gé­li­kus ele­mi is­ko­lai kán­tor­ta­ní­tó­ként, kar­nagy­ként és ze­ne­szer­ző­ként mű­kö­dött, ta­lál­má­nyok fű­ződ­nek a ne­vé­hez, de dol­go­zott vá­ro­si föld­mé­rő­ként is. Cip­szer szár­ma­zá­sú fe­le­sé­gé­től, a sze­pes­bé­lai ta­ní­tó lá­nyá­tól, Kre­utz­man Zsu­zsan­ná­tól hét gyer­me­ke szü­le­tett.

A csa­lád ne­vé­vel ta­lál­koz­ha­tunk Petz­vál for­má­ban is is, Ot­tó ke­reszt­ne­ve a szlo­vák for­rá­sok­ban Pet­rol Bal­ta­zár, a né­met és an­gol hi­vat­ko­zá­sok­ban Ot­to. A csa­lád ti­pi­kus kö­zép-eu­ró­pai be­ágya­zott­sá­gá­ra jól jel­lem­ző, hogy az apai ági fel­me­nők mor­va­or­szá­gi kap­cso­ló­dá­sa mi­att a cse­hek, Ot­tó és Jó­zsef fel­vi­dé­ki szü­le­té­se mi­att a szlo­vá­kok, az anyai ág cip­szer gyö­ke­rei mi­att a né­me­tek, Jó­zsef bé­csi mű­kö­dé­se mi­att pe­dig az oszt­rá­kok is ma­gu­ké­nak vall­ják a Petz­va­lo­kat, akik kö­zül Jó­zsef­ről köz­tu­dott, hogy min­dig is ma­gyar­nak val­lot­ta ma­gát.

Petz­val Ot­tó gim­ná­zi­u­mi ta­nul­má­nya­it Lő­csén vé­gez­te, majd böl­csé­sze­ti is­me­re­te­it Kas­sán sze­rez­te. Kez­det­ben or­vos­nak ké­szült, de báty­ja ha­tá­sá­ra 1828-tól a pes­ti egye­tem Mér­nök­kép­ző In­té­ze­té­ben ta­nult, és 1835-ben mér­nö­ki ok­le­ve­let szer­zett. 1840-ben a böl­csész­dok­to­ri cí­met is el­nyer­te.

A ki­tű­nő elő­adó­kész­ség­gel ren­del­ke­ző fi­a­tal­em­ber a ta­ná­ri pá­lyát vá­lasz­tot­ta. 1835-től a Mér­nök­kép­ző In­té­zet víz­épí­tés­ta­ni kor­re­pe­ti­to­ra, 1837-től 1846-ig he­lyet­tes ok­ta­tó­ja; 1851-től 1857-ig a Jó­zsef Ipar­ta­no­da (mely egye­sült a Mér­nök­kép­ző In­té­zet­tel) mér­ta­ni és víz­épí­tés­ta­ni he­lyet­tes ta­ná­ra. 1839-től egé­szen 1883-ig az egye­tem fel­sőbb mennyi­ség­ta­ni tan­szé­ké­nek ok­ta­tó­ja, 1848-ban me­cha­ni­kát és mér­tant is ta­nít. 1843 és 1846 kö­zött, majd 1860-tól 1863-ig a böl­csész­kar dé­kán­ja. Gim­ná­zi­u­mi, majd kö­zép­is­ko­lai tan­fel­ügye­lő, az or­szá­gos kö­zép­is­ko­lai ta­nár­egye­sü­let tisz­te­let­be­li tag­ja; a „gőz­ka­zá­nok és gőz­gé­pek vizs­gá­ló-bi­zott­sá­gá­nak szak­ér­tője”, több mű­sza­ki ta­lál­mány al­ko­tó­ja, két­tu­cat­nyi ma­gyar és né­met nyel­vű szak- és tan­könyv szer­ző­je; je­len­tős a szerepe a ma­gyar nyel­vű ma­te­ma­ti­kai szak­ki­fe­je­zé­sek meg­al­ko­tá­sában.

Aszt­ro­nó­mi­ai is­me­re­te­it Tit­tel Pál mel­lett a Gel­lért-he­gyi csil­lag­vizs­gá­ló gya­kor­no­ka­ként sa­já­tí­tot­ta el, de ta­nult Bécs­ben, Jo­seph Litt­row mel­lett is. 1872 és 1883 kö­zött a tu­do­mány­egye­te­men a csil­la­gá­szat he­lyet­tes ta­ná­ra, az ak­ko­ri Mennyi­ség­ta­ni Föld­raj­zi és Csil­la­gá­szati Tan­szék tu­laj­don­kép­pe­ni tan­szék­ve­ze­tő­je, bár hi­va­ta­lo­san ez a poszt nem volt be­tölt­ve. Ok­ta­tó­ként el­ső­sor­ban szfe­ri­kus csil­la­gá­szat­tal és égi me­cha­ni­ká­val fog­lal­ko­zott. Te­vé­keny­sé­ge nagy­mér­ték­ben hoz­zá­já­rult ah­hoz, hogy mű­kö­dé­se alatt nőtt az aszt­ro­nó­mi­á­ból vizs­gá­zó di­á­kok szá­ma, és meg­szü­le­tett egy igen te­het­sé­ges új ma­gyar csil­la­gász­ge­ne­rá­ció. Pub­li­ká­ciói kö­zül meg kell em­lí­te­ni az 1875-ben az Aka­dé­mia ál­tal ki­adott, A csil­la­gá­szat ele­mei kü­lö­nös te­kin­tet­tel a ma­the­ma­ti­kai föld­rajz­ra ta­nár­je­löl­tek és ma­gán­ta­nu­lók szá­má­ra cí­mű, az ok­ta­tás ma­gas szín­vo­na­lát alap­ve­tő­en meg­ha­tá­ro­zó kö­te­tét.

1858-ban lett a Ma­gyar Tu­do­má­nyos Aka­dé­mia ren­des tag­ja – szék­fog­la­ló­ját a gőz­gé­pek fel­ta­lá­lá­sá­ról és szer­ke­ze­té­ről tar­tot­ta. 1858-ban egy ma­te­ma­ti­kai, 1865-ben pe­dig egy me­cha­ni­kai mű­vé­ért ka­pott aka­dé­mi­ai nagy­ju­tal­mat. 1877-ben Fe­renc Jó­zsef a Vas­ko­ro­na-rend III. osz­tá­lyú jel­vé­nyé­vel tün­tet­te ki. Ugyan­ezen esz­ten­dő­ben a ma­gyar tu­do­má­nyos iro­da­lom és ok­ta­tás te­rén el­ért ér­de­me­it el­is­mer­ve a tu­do­mány­egye­tem böl­csé­sze­ti ka­ra el­is­me­rés­ben ré­sze­sí­tet­te. A sze­rény­sé­gé­ről köz­is­mert po­li­hisz­tor 1883-ban vo­nult nyug­ál­lo­mány­ba, és még ab­ban az esz­ten­dő­ben, au­gusz­tus 28-án Bu­da­pes­ten hunyt el.

Rezsabek Nándor