Élő víz

– Hány éves vagy?

Ahogy vá­la­szo­lok, ma­gam is el­ször­nye­dek. Ő per­sze könnyen kér­dez, úgy nyolc le­het.

– Ak­kor vol­tál már negy­ven­éves?

– Igen.

– Vol­tál har­minc is?

Olyan ez, mint va­la­mi­fé­le múlt­ba me­rü­lés. Vi­szont úgy lát­szik, őt tény­leg ér­dek­li, ezért vá­la­szo­lok hő­si­e­sen.

– Ak­kor vol­tál húsz is?

Bi­zony, ré­gen volt már.

Ez­után azon­ban el­gon­dol­ko­zik hosszan. Kezd az idő­bé­li tá­vol­ság tör­té­nel­mi lép­té­kű len­ni. Nem is megy to­vább, he­lyet­te ezt kér­de­zi:

– Ak­kor te él­tél már ak­kor, ami­kor az em­be­rek fe­ke­te-fe­hé­rek vol­tak?

– Vol­tak ak­kor is fe­ke­ték és fe­hé­rek.

– Nem úgy, ha­nem olyan fe­ke­te-fe­hé­rek, ahogy a té­vé mu­tat­ja, most szí­ne­sek, de ré­gen olyan fe­ke­te-fe­hé­rek vol­tak.

Sze­re­tem az olyan hely­ze­te­ket, ami­kor szak­ér­tel­mem leg­alább egy nyolc­éves szint­jén meg­győ­ző tud len­ni, most azon­ban in­kább meg­tisz­tel­ve ér­zem ma­gam, hogy be­szél­get­he­tek ez­zel a kis tu­dós­sal.

Az­tán ar­ra a ko­rom­ra gon­do­lok, ami­kor a dol­gok és az em­be­rek még fe­ke­te-fe­hé­rek vol­tak. Most va­ló­ban időn tú­li tá­vol­ság­ból tű­nik ez elő. Egy­sze­rű­en volt jó és rossz, könnyű íté­le­tek szár­nya­in rö­pül­tem. Könnyű volt el­iga­zod­ni a fe­ke­te-fe­hér ár­nya­la­ta­in. Bol­dog idő volt? Vissza­te­kint­ve azt gon­do­lom, in­kább szé­gyell­ni va­ló. Mennyi­re nem tud­tam sem­mit sor­sok­ról, in­dí­té­kok­ról, szen­ve­dé­sek­ről!

Jé­zus el­jö­ve­te­le ta­lán ép­pen ar­ról be­szél, hogy Is­ten ré­mül­ten lát­ja, hogy szép­sé­ges, szín­gaz­dag tör­vé­nyét fe­ke­te-fe­hér­ré tesszük, és sze­ret­né meg­mu­tat­ni ne­künk az élet va­ló­di ár­nya­la­ta­it, ame­lyek­ben a jó és rossz, az igen és a nem va­ló­di ar­cai tűn­nek elő.

– Tu­dod, ami­kor nyolc­éves vol­tam, nem volt té­vénk – mon­dom a kis­fi­ú­nak.

Hi­tet­len­ked­ve néz rám.

Ko­czor Ta­más