Oratio oecumenica

[Lel­kész:] Urunk, Is­te­nünk, aki Jé­zus­ban ar­ra biz­tat­tál min­ket, hogy kö­nyör­gé­se­ink­ben bát­ran és ki­tar­tó­an ke­res­sünk té­ged, hall­gasd meg imád­sá­gun­kat, és add meg mind­azt, ami üd­vös­sé­ges!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk a vi­lá­gért, ame­lyet szép­nek és jó­nak te­rem­tet­tél, és mind­ed­dig meg­őriz­tél, no­ha bű­ne­ink mi­att a rom­lan­dó­ság tör­vé­nyé­nek is alá­ve­tet­ted. Ké­rünk, ke­gyel­med­del ez­után is védd, ol­tal­mazd és újítsd meg a ter­mé­sze­tet. Áldd meg azo­kat, akik aka­ra­tod sze­rint fá­ra­doz­nak, hogy a föld nem­ze­dé­ke­ken át lak­ha­tó ma­rad­jon! Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk,

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Kö­nyör­günk, adj egy­más irán­ti fi­gyel­met szí­vünk­be, adj több tü­rel­met bé­két­len kö­zös­sé­ge­ink­be, adj több alá­za­tot a ve­ze­tők­nek, és adj ele­gen­dő jó­sá­got az em­be­ri lé­lek­nek! Kö­nyö­rülj a há­bo­rús tűz­fé­szek­ben élő­kön: ne en­gedd, hogy az át­élt nyo­mo­rú­ság mi­att el­ke­se­red­je­nek, ha­nem ve­zesd őket a ki­en­gesz­te­lő­dés és meg­bé­ké­lés út­já­ra! Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk,

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Is­te­nünk, aki Jé­zus Krisz­tus­ban vi­lá­gos­sá­gul jöt­tél kö­zénk, állj azok mel­lé, akik­re a ki­lá­tás­ta­lan­ság sö­tét­sé­ge bo­rul! Állj mel­lénk is, hogy ne csak imád­koz­has­sunk azo­kért, akik ott­hon­ta­la­nok, akik éhez­nek, vagy más szük­sé­get szen­ved­nek, ha­nem ten­ni is tud­junk ér­tük! Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk,

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Is­te­nünk, aki Jé­zus­ban meg­mu­tat­tad, hogy ha­tal­mad le­csen­de­sí­ti a ten­gert, és a szá­munk­ra le­győz­he­tet­len erők sza­vad­nak en­ge­del­mes­ked­nek: légy mind­azok­kal, akik re­mény­te­le­nül vív­ják küz­del­mü­ket a be­teg­ség­gel és a ha­lál­lal, vagy ki­lá­tás­ta­la­nul ver­gőd­nek a gyász fáj­dal­má­ban! Nyújtsd fe­lé­jük meg­tar­tó ke­ze­det, hogy hi­tük bi­zo­nyos­sá­got nyer­jen: te úr vagy a ha­lál fö­lött, és a te ke­zed­ből sen­ki és sem­mi nem ra­gad­hat­ja ki éle­tün­ket. Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk,

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lek­tor:] Atyánk, kö­nyör­günk szent né­pe­dért – az egy­há­zért, egy­há­zun­kért. Gyújtsd meg ben­nünk Szent­lel­ked tü­zét, áldd meg köz­tünk az ige­hir­de­tés szol­gá­la­tát és a sze­re­tet cse­le­ke­de­te­it. Áldd meg püs­pö­ke­in­ket, elöl­já­ró­in­kat, hogy min­den dön­té­sük a te aka­ra­tod­ba si­mul­jon! Ál­dá­sod kí­sér­jen min­den gyü­le­ke­ze­ti mun­kát, hogy ne ön­ma­gun­kért, ha­nem má­so­kért él­hes­sünk! Jé­zus Krisz­tu­sért ké­rünk,

[Gyü­le­ke­zet:] Urunk, hall­gass meg min­ket!

[Lel­kész:] Min­den­ha­tó Is­ten, hall­gasd meg né­ped kö­nyör­gé­sét, és hozd el ha­mar or­szá­go­dat Jé­zus Krisz­tus ál­tal, aki ve­led és a Szent­lé­lek­kel él és ural­ko­dik mind­örök­kön-örök­ké.

[Gyü­le­ke­zet:] Ámen.