Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 02 - 4. nap

A hét témája

A nyolc nap te­ma­ti­ká­ja

4. nap

(1910–2009)

Ke­resz­tyé­nek szem­től szem­ben a kör­nye­ze­ti vál­sá­gok­kal
• 1Móz/Ter 1,31–2,3: Lát­ta Is­ten, hogy min­den, amit al­ko­tott, igen jó
• Zsolt 148,1–5: Ő pa­ran­csolt, és azok lét­re­jöt­tek
• Róm 8,18–23: A te­rem­tés át­ala­ku­lá­sa
• Mt 13,31–32: A mus­tár­mag ki­sebb min­den mag­nál

Is­ten böl­cses­ség­gel és sze­re­tet­tel te­rem­tet­te vi­lá­gun­kat, és ami­kor be­fe­jez­te nagy mű­vét, lát­ta, hogy jó. Ma azon­ban a vi­lág sú­lyos kör­nye­ze­ti vál­ság­gal néz szem­be.

A föld ál­ta­lá­nos föl­me­le­ge­dés­től szen­ved túl­zott ener­gia­fo­gyasz­tá­sunk kö­vet­kez­té­ben. Boly­gónk er­dő­vel bo­rí­tott te­rü­le­te 50%-kal csök­kent az el­múlt negy­ven év alatt, mi­köz­ben a si­va­ta­gok an­nál gyor­sab­ban ter­jed­nek. A ten­ge­ri élet há­rom­ne­gyed ré­sze már el­tűnt. Az élő­lé­nyek több mint száz fa­ja halt ki, és az élő­vi­lág sok­fé­le­sé­gé­nek ez a vesz­te­sé­ge ko­moly fe­nye­ge­tés ma­gá­ra az em­be­ri­ség­re is. Pál apos­tol­lal együtt meg­ál­la­pít­hat­juk: a te­rem­tés a vi­lág mu­lan­dó­sá­gá­nak van alá­vet­ve, só­haj­to­zik és va­jú­dik.

Nem ta­gad­hat­juk, hogy az em­be­rek nagy­mér­ték­ben fe­le­lő­sek a kör­nye­ze­ti rom­bo­lá­sért. Za­bo­lát­lan mo­hó­sá­guk a ha­lál ár­nyé­kát ve­ti az egész te­rem­tés­re.

A ke­resz­tyé­nek­nek együtt kell meg­ten­ni­ük min­den tő­lük tel­he­tőt a te­rem­tés meg­men­té­sé­ért. Ez­zel az óri­á­si fel­adat­tal szem­ben egye­sí­te­ni kell erő­fe­szí­té­se­in­ket. Csak együtt véd­het­jük meg a Te­rem­tő mű­vét. Le­he­tet­len nem ész­re­ven­ni, hogy mi­lyen köz­pon­ti he­lyet fog­lal­nak el a ter­mé­sze­ti je­len­sé­gek Jé­zus pél­dá­za­ta­i­ban és ta­ní­tá­sá­ban. Krisz­tus nagy tisz­te­le­tet ta­nú­sít a leg­ki­sebb mag iránt is. A te­rem­tés bib­li­ai el­be­szé­lé­sé­re tá­masz­kod­va a ke­resz­tyé­nek kö­zös fe­le­lős­ség­gel hoz­zá­já­rul­hat­nak a boly­gónk jö­vő­jé­re vo­nat­ko­zó meg­fon­to­lá­sok­hoz.

Imád­ság

Te­rem­tő Is­te­nünk! Igéd ál­tal te­rem­tet­ted a vi­lá­got, és lát­tad, hogy az jó. Mi azon­ban gyak­ran ha­lált és pusz­tu­lást árasz­tunk kör­nye­ze­tünk­re. Add meg ne­künk, hogy meg­bán­has­suk mo­hó­sá­gun­kat. Se­gíts, hogy gon­dot vi­sel­jünk mind­ar­ra, amit al­kot­tál. Együtt sze­ret­nénk meg­óv­ni te­rem­té­se­det. Ámen.