A hét témája
A nyolc nap tematikája
4. nap
(1910–2009)
Keresztyének szemtől szemben a környezeti válságokkal
• 1Móz/Ter 1,31–2,3: Látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó
• Zsolt 148,1–5: Ő parancsolt, és azok létrejöttek
• Róm 8,18–23: A teremtés átalakulása
• Mt 13,31–32: A mustármag kisebb minden magnál
Isten bölcsességgel és szeretettel teremtette világunkat, és amikor befejezte nagy művét, látta, hogy jó. Ma azonban a világ súlyos környezeti válsággal néz szembe.
A föld általános fölmelegedéstől szenved túlzott energiafogyasztásunk következtében. Bolygónk erdővel borított területe 50%-kal csökkent az elmúlt negyven év alatt, miközben a sivatagok annál gyorsabban terjednek. A tengeri élet háromnegyed része már eltűnt. Az élőlények több mint száz faja halt ki, és az élővilág sokféleségének ez a vesztesége komoly fenyegetés magára az emberiségre is. Pál apostollal együtt megállapíthatjuk: a teremtés a világ mulandóságának van alávetve, sóhajtozik és vajúdik.
Nem tagadhatjuk, hogy az emberek nagymértékben felelősek a környezeti rombolásért. Zabolátlan mohóságuk a halál árnyékát veti az egész teremtésre.
A keresztyéneknek együtt kell megtenniük minden tőlük telhetőt a teremtés megmentéséért. Ezzel az óriási feladattal szemben egyesíteni kell erőfeszítéseinket. Csak együtt védhetjük meg a Teremtő művét. Lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen központi helyet foglalnak el a természeti jelenségek Jézus példázataiban és tanításában. Krisztus nagy tiszteletet tanúsít a legkisebb mag iránt is. A teremtés bibliai elbeszélésére támaszkodva a keresztyének közös felelősséggel hozzájárulhatnak a bolygónk jövőjére vonatkozó megfontolásokhoz.
Imádság
Teremtő Istenünk! Igéd által teremtetted a világot, és láttad, hogy az jó. Mi azonban gyakran halált és pusztulást árasztunk környezetünkre. Add meg nekünk, hogy megbánhassuk mohóságunkat. Segíts, hogy gondot viseljünk mindarra, amit alkottál. Együtt szeretnénk megóvni teremtésedet. Ámen.