A hét témája

A nyolc nap te­ma­ti­ká­ja

Ke­resz­tyé­nek szem­től szem­ben a val­lá­si sok­szí­nű­ség­gel
• Ézs/Iz 25,6–9: Itt van az Úr, ben­ne re­mél­tünk
• Zsolt 117,1–2: Di­csér­jé­tek az Urat mind, ti nem­ze­tek
• Róm 2,12–16: A tör­vény­nek a meg­tar­tó­ja iga­zul meg
• Mk 7,24–30: Eze­kért a sza­va­kért az ör­dög le­á­nyo­dat el­hagy­ta

Na­pon­ta hal­lunk a vi­lág kü­lön­bö­ző ré­sze­in tör­té­nő erő­sza­kos cse­le­ke­de­tek­ről el­té­rő val­lá­sok kö­ve­tői kö­zött. Most meg­tud­hat­juk, hogy Ko­re­á­ban budd­his­ta, ke­resz­tyén, kon­fu­ci­á­nus em­be­rek él­nek együtt, leg­több­ször bé­ké­sen.

Ézsa­i­ás/Iza­i­ás pró­fé­ta nagy di­cső­í­tő him­nusz­ban be­szél ar­ról, hogy egy­szer le­tö­röl­nek min­den könnyet, gaz­dag la­ko­ma lesz min­den nép és nem­zet szá­má­ra. Egy na­pon – jö­ven­dö­li a pró­fé­ta – a föld min­den né­pe di­csér­ni fog­ja az Urat, és ör­ven­dez­ni fog a meg­vál­tás­nak, ame­lyet ő fel­kí­nál. Az Úr, aki­ben re­mél­tünk, a ven­dég­lá­tó az örök la­ko­mán, ame­lyet Ézsa­i­ás éne­ke di­cső­ít.

Ami­kor Jé­zus ta­lál­ko­zik a ká­na­á­ni asszonnyal, aki gyer­me­ké­ért kö­nyö­rög, elő­ször meg­le­pő sza­vak­kal vissza­uta­sít­ja őt. Az asszony azon­ban áll­ha­ta­tos ma­rad: „…a ku­tyák is esz­nek az asz­tal alatt a gyer­me­kek mor­zsá­i­ból.” Jé­zus ér­té­ke­li, hogy az asszony meg­lát­ta kül­de­té­sét zsi­dók­hoz és nem zsi­dók­hoz egy­aránt, és út­já­ra bo­csát­ja lá­nya gyó­gyu­lá­sá­nak ígé­re­té­vel.

Az egy­há­zak pár­be­szé­det foly­tat­nak a ke­resz­tyé­nek kö­zött az egy­ség ügyé­ben. Az utób­bi évek­ben pár­be­széd ala­kult ki más val­lá­sok kö­zött is, kü­lö­nö­sen az úgy­ne­ve­zett könyv­val­lá­sok (ju­da­iz­mus, isz­lám) kö­zött. Ezek a ta­lál­ko­zá­sok nem­csak tá­jé­koz­tat­nak, ha­nem se­gí­te­nek elő­moz­dí­ta­ni a szom­szé­dok kö­zöt­ti jó vi­szonyt és bé­két épí­te­ni ott, ahol konf­lik­tus van. Ha ke­resz­tyén ta­nú­ság­té­te­lünk a Krisz­tus­ba ve­tett hi­tünk ál­tal egye­zik, ha­té­kony lesz el­len­ál­lá­sunk az elő­íté­le­tek­kel és konf­lik­tu­sok­kal szem­ben. Ha fi­gyel­me­sen hall­gat­juk más hi­tű fe­le­ba­rá­ta­in­kat, va­jon nem ta­nul­ha­tunk va­la­mit Is­ten min­den em­bert be­fo­ga­dó sze­re­te­té­ről és ural­má­ról?

A ke­resz­tyé­nek kö­zöt­ti pár­be­széd­nek nem a sa­já­tos ke­resz­tyén iden­ti­tás el­vesz­té­sé­hez, ha­nem ör­ven­de­zés­hez kell ve­zet­nie. Ez­zel en­ge­del­mes­ke­dünk Jé­zus imá­já­nak, hogy egyek le­gyünk, aho­gyan ő egy az Atyá­val. Az egy­ség nem ma, még csak nem is hol­nap ér­ke­zik el, de más hí­vők­kel együtt a sze­re­tet­nek és a meg­vál­tás­nak e fe­lé a vég­ső, kö­zös cél­ja fe­lé ha­la­dunk.

Imád­ság

Is­te­nünk, Urunk! Kö­szön­jük a Szent­írás­ból ka­pott böl­cses­sé­get. Adj bá­tor­sá­got, hogy ki­tár­juk szí­vün­ket más ke­resz­tyén fe­le­ke­ze­tek­hez tar­to­zó és más val­lá­sú fe­le­ba­rá­ta­ink előtt! Add ke­gyel­me­det, hogy le­győz­hes­sük a kö­zöm­bös­ség, az elő­íté­let és a gyű­lö­let kor­lát­ja­it. Mu­tasd meg ne­künk az utol­só na­po­kat, ami­kor a ke­resz­tyé­nek együtt le­het­nek azon a vég­ső la­ko­mán, ahol a könnyek fel­szá­rad­nak, és a né­zet­el­té­ré­se­ket le­győ­zi a sze­re­tet. Ámen.