A hét témája

A nyolc nap te­ma­ti­ká­ja

A ke­resz­tyén re­mény hir­de­té­se egy meg­osz­tott vi­lág­ban
• Ez 37,1–14: Fel­nyi­tom sír­ja­i­to­kat
• Zsolt 104,24–34: Meg­újí­tod a föld szí­nét
• Jel 21,1–5a: Új­já­te­rem­tek min­dent
• Mt 5,1–12: Bol­do­gok vagy­tok…

A bib­li­kus hi­tet át­jár­ja a ra­di­ká­lis re­mény­ség. A tör­té­ne­lem­ben Is­te­né a vég­ső szó, de ez nem íté­let, ha­nem új te­rem­tés. A ke­resz­tyé­nek meg­osz­tott vi­lá­gban él­nek, még­is re­mény­ség­ben. Nem ar­ra épí­te­nek, amit az em­be­rek tud­nak ten­ni, ha­nem Is­ten ha­tal­má­ra és meg­in­gat­ha­tat­lan aka­ra­tá­ra. Ő a ré­sze­ket eggyé, tel­jes­ség­gé ala­kít­ja. A ha­lált adó gyű­lö­le­tet pe­dig élet­adó sze­re­tet­té. Ko­rea né­pe to­vább­ra is hor­doz­za a nem­ze­ti meg­osz­tott­ság tra­gi­kus kö­vet­kez­mé­nye­it, de a ke­resz­tyé­nek még ott is bő­vel­ked­nek a re­mény­ség­ben.

A ke­resz­tyén re­mény­ség akár a leg­na­gyobb szen­ve­dé­sek kö­ze­pet­te is él, mert Is­ten­nek Krisz­tus ke­reszt­jén ki­nyi­lat­koz­ta­tott áll­ha­ta­tos sze­re­te­té­ből szü­le­tett. Jé­zus­sal együtt a re­mény is fel­tá­madt a sír­ból, ami­kor a ha­lál és erői ve­re­sé­get szen­ved­tek. Ez a re­mény to­vább ter­jed a pün­kösd­kor el­kül­dött Szent­lé­lek ál­tal, amely meg­újít­ja a föld szí­nét. A fel­tá­madt Krisz­tus új és va­ló­di élet kez­de­te. Fel­tá­ma­dá­sa meg­hir­de­ti a ré­gi rend vé­gét, és el­ve­ti egy új, örök te­rem­tés mag­va­it, ahol ben­ne min­den­ki bé­ké­re ta­lál, és Is­ten lesz min­den min­de­nek­ben.

A ke­resz­tyén re­mény a te­rem­tés meg­újí­tá­sá­val kez­dő­dik úgy, hogy az be­tölt­se Is­ten ere­de­ti szán­dé­kát. A Je­le­né­sek köny­vé­nek 21. fe­je­ze­té­ben Is­ten nem azt mond­ja, hogy min­den újat te­rem­tek, ha­nem hogy új­já­te­rem­tek min­dent. A ke­resz­tyén re­mény nem a vi­lág vé­gé­nek tét­len vá­rá­sa, ha­nem vágy ar­ra a meg­úju­lás­ra, amely már el­kez­dő­dött az el­ső hús­vét­kor és pün­kösd­kor. Ez a re­mény­ség nem a tör­té­ne­lem vi­lá­gun­kat össze­rom­bo­ló ka­taszt­ró­fá­já­ban be­telt vé­get je­len­ti, ha­nem vi­lá­gunk alap­ve­tő és gyö­ke­res meg­vál­to­zá­sát. Ez az Is­ten ál­tal adott új kez­det vé­get vet a bűn­nek, a meg­osz­tott­ság­nak és a vi­lág vé­ges­sé­gé­nek. Úgy ala­kít­ja át a te­rem­tést, hogy az ré­sze­sül­het Is­ten di­cső­sé­gé­ben, és osz­toz­hat Is­ten örök­ké­va­ló­sá­gá­ban.

Ami­kor ke­resz­tyé­nek össze­gyűl­nek, hogy egy­sé­gért imád­koz­za­nak, ez a re­mény­ség in­dít­ja és hor­doz­za őket. Az egy­sé­gért mon­dott imád­ság Is­ten­nek a vi­lá­got meg­újí­tó ere­jé­ből táp­lál­ko­zik. Böl­cses­sé­ge a Szent­lé­le­ké, aki új éle­tet le­hel a szá­raz cson­tok­ba, és élet­re kel­ti őket. In­teg­ri­tá­sa ön­ma­gunk tel­jes oda­szá­ná­sa aka­ra­tá­nak, hogy ő for­mál­jon an­nak az egy­ség­nek az esz­kö­ze­i­vé, amely Krisz­tus szán­dé­ka ta­nít­vá­nyai kö­zött.

Imád­ság

Ir­gal­mas Is­te­nünk! Te min­dig ve­lünk vagy szen­ve­dé­se­ink kö­ze­pet­te, és ve­lünk le­szel az idők vé­ge­ze­té­ig. Se­gíts min­ket, hogy a re­mény­ség né­pe le­gyünk, meg­él­jük üd­vös­sé­gün­ket, és szol­gál­juk az ál­ta­lad kí­vánt egy­sé­get. Ámen.