Keresztutak

Nép­sze­rű a ház­szen­te­lés Ba­ra­nyá­ban: a víz­ke­reszt­hez is köt­he­tő szen­te­lést a me­gyé­ben egye­dül vég­ző, ro­mán szár­ma­zá­sú bi­csér­di plé­bá­nost, Ham­zau Rel­ut egy­re több csa­lád hív­ja meg ott­ho­ná­ba, hogy „hoz­za ma­gá­val Is­ten sze­re­te­tét, és űz­ze ki az ör­dö­göt”.

A plé­bá­nos a Magyar Távirati Irodának ja­nu­ár 9-én el­mond­ta, hogy hét köz­ség­ben lát el lel­ki­pász­to­ri fel­ada­to­kat, ház­szen­te­lést pe­dig el­ső­sor­ban Bics­ér­den, Bo­dán és Kő­vá­gó­sző­lő­sön vé­gez. Ta­valy ja­nu­ár­ban mint­egy fél­száz he­lyen járt, idén vi­szont már leg­alább hat­van ott­hon­ba ka­pott meg­hí­vást.

Ház­szen­te­lés­kor a pap szen­telt­víz­zel meg­hin­ti az épü­le­tet, a la­kó­it, az aj­tó szem­öl­dök­fá­já­ra pe­dig szen­telt kré­tá­val föl­ír­ja az év­szá­mot, to­váb­bá a né­pi ér­tel­me­zés sze­rint a há­rom­ki­rá­lyok, az­az Gás­pár, Meny­hért és Bol­di­zsár ne­vé­nek kez­dő­be­tű­it. A szen­telt kré­tá­val az aj­tó­fél­fá­ra föl­írt be­tűk ere­de­ti­leg va­ló­já­ban nem a böl­csek ne­vét fe­dik, ha­nem egy ál­dás sza­va­it: Ch­ris­tus Man­si­on­em Be­ne­di­cat, az­az „Krisz­tus áld­ja meg a haj­lé­kot”.

A ma­gya­rul ki­vá­ló­an be­szé­lő plé­bá­nos meg­je­gyez­te: ahol egy­szer már vég­zett ház­szen­te­lést, oda ál­ta­lá­ban a kö­vet­ke­ző év­ben is meg­hí­vást kap. Úgy ma­gya­ráz­ta, hogy „az ör­dö­göt nem le­het vég­leg ki­űz­ni, mert új­ra és új­ra be­fész­ke­li ma­gát a la­ká­sok­ba, há­zak­ba. Az vi­szont, aki­nek szen­telt a há­za, en­nek tu­da­tá­ban könnyeb­ben el­len tud áll­ni a kí­sér­tés­nek, ne­he­zebb őt bűn­be vin­ni.”

MTI