Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2009 - 03 - Új­ra a Kál­dy-kor­szak­ról

evél&levél

Új­ra a Kál­dy-kor­szak­ról

A 2008. de­cem­ber 14-ei EvÉ­let 7. ol­da­lán meg­je­lent lau­dá­ci­ó­ban fog­lal­tak egy ré­sze – sze­rény meg­íté­lé­sem sze­rint – so­kak­nak, egy­ház­tag­ja­ink­nak ir­ri­tá­ló. Er­ről som­má­san ennyit. A Kál­dy-kor­szak­kal kap­cso­lat­ban a szin­te csak ki­zá­ró­lag el­íté­lő, ne­ga­tív meg­nyil­vá­nu­lá­sok azon­ban so­ka­kat, so­kun­kat mé­lyen érin­te­nek; ezek ma is élő és nem tisz­tá­zott kér­dé­sek.

Üdí­tő szín­fol­tok a kor­sza­kot érin­tő, re­á­li­sab­ban meg­je­le­nő nyil­vá­nos egy­há­zi meg­nyil­vá­nu­lá­sok, így az ez évi el­ső szám­ban Gáncs püs­pök úr Lás­sunk szí­ne­seb­ben cí­mű írá­sa. Ugyan­így a 2007. évi Evan­gé­li­kus nap­tár­ban dr. Reuss pro­fesszor úr írá­sa, dr. Har­ma­ti püs­pök úr be­szé­de a Kál­dy-sír­nál a né­hai püs­pök ha­lá­lá­nak hu­sza­dik év­for­du­ló­ján, az­zal egy idő­ben id. dr. Ha­fen­scher Ká­roly lel­kész úr cik­ke, és tisz­te­let­tel vár­juk dr. Ko­rá­nyi ad­junk­tus úr ha­bi­li­tá­ci­ós dol­go­za­tát, amit re­mé­lem, nyil­vá­no­san is ol­vas­ha­tunk.

A ma­gam ré­szé­ről az ed­dig meg­élt hosszú idő alatt – több mint há­rom­ne­gyed szá­za­dot el­tölt­ve egy­há­zi-vi­lá­gi, kü­lön­bö­ző szin­tű szol­gá­la­tok­ban és így a tel­jes Kál­dy-időt is vé­gig­él­ve – nem em­lék­szem, hogy gyü­le­ke­ze­ti szin­ten konf­lik­tu­sunk lett vol­na. Kál­dy püs­pök sze­ret­te a gyü­le­ke­ze­te­it; Kál­dy tu­dott bo­csá­na­tot is kér­ni, ha mél­tat­la­nul tá­ma­dott; Kál­dy tu­dott al­kal­maz­ko­dó is len­ni, és nem­csak tü­zes ige­hir­de­té­se­i­ben volt meg­győ­ző, de vi­lá­gi ha­tó­sá­gok előt­ti ma­ga­tar­tá­sá­ban is. Ezek mind sze­mé­lyes él­mé­nye­im. Is­mer­tem go­rom­ba ka­rak­te­rét is, ma­gam is szen­ved­tem tő­le, még­is, tár­gyi­la­go­san úgy ér­zem, hogy a mér­leg in­kább a po­zi­tí­vu­mok­ra he­lye­zen­dő ve­le és ne­héz egy­há­zi kor­sza­ká­nak meg­íté­lé­sé­vel kap­cso­lat­ban (épp a so­kat han­goz­ta­tott sze­re­tet je­gyé­ben!).

Saj­ná­lom, hogy sem gyü­le­ke­ze­ti egyé­nek, sem gyü­le­ke­ze­te­ink, lel­ké­szek és azon idő­ben szol­gá­ló – kü­lön­bö­ző szin­tű – ki­sebb-na­gyobb vi­lá­gi ve­ze­tők sem szó­lal­tak meg Kál­dy vé­del­mé­ben.

El­is­mer­ve hi­bá­it és el­gon­dol­kod­va azok­ról is, ben­nem még­is egy in­kább po­zi­tív, har­cos egy­ház­ve­ze­tő ké­pe él, aki az adott le­he­tő­sé­gek kö­zött so­kat tett sze­re­tett egy­há­zun­kért, gyü­le­ke­ze­te­i­ért. Mél­tán vet­te fel egyik sze­re­tet­ott­ho­nunk Kál­dy ne­vét.

Meg­be­csü­lő sze­re­tet­tel:

Ódor Ist­ván (Bu­da­pest)