Egyházunk egy-két hete

Az idei öku­me­ni­kus ima­hét té­má­ját és ve­zér­gon­do­la­tát a ko­re­ai ke­resz­té­nyek in­dít­vá­nyoz­ták. Ko­rea né­pe fáj­dal­mas meg­osz­tott­ság­ban, két kü­lön or­szág­ban él. A vi­lág ke­resz­tény hí­ve­i­nek a fi­gyel­mét a ko­re­a­i­ak Ezé­ki­el pró­fé­ta sza­va­i­ra irá­nyít­ják, aki­nek lá­to­má­sa volt ar­ról, hogy Is­ten eggyé tesz két kü­lön­ál­ló fa­da­ra­bot (Ez 37,17). En­nek a fe­le­ke­ze­ti szét­sza­kí­tott­sá­gon is túl­mu­ta­tó egy­ség­ke­re­sés­nek a je­gyé­ben ren­dez­ték meg a nem­zet­kö­zi öku­me­ni­kus ima­hét ma­gyar­or­szá­gi meg­nyi­tó is­ten­tisz­te­le­tét ja­nu­ár 18-án a bu­da­pes­ti Szent Ist­ván-ba­zi­li­ká­ban; ez egy­ben a Bib­lia éve 2008 prog­ram­so­ro­zat zá­ró is­ten­tisz­te­le­te is volt. Az ün­ne­pi al­kal­mon dr. Bölcs­kei Gusz­táv re­for­má­tus püs­pök hir­det­te Is­ten igé­jét, szent­be­szé­det dr. Er­dő Pé­ter bí­bo­ros, prí­más, esz­ter­gom–bu­da­pes­ti ér­sek mon­dott. A Bib­lia évé­nek hi­va­ta­los le­zá­rá­sa­ként D. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus püs­pök, a Ma­gyar Bib­lia­tár­su­lat el­nö­ke mon­dott be­szé­det.

Az ün­ne­pi meg­nyi­tó is­ten­tisz­te­let li­tur­gi­á­já­ban a Ma­gyar­or­szá­gi Egy­há­zak Öku­me­ni­kus Ta­ná­csa (ME­ÖT) tag­egy­há­za­i­nak – a ka­to­li­kus, az or­to­dox, a re­for­má­tus, az evan­gé­li­kus, a bap­tis­ta és a me­to­dis­ta egy­ház­nak – a püs­pö­kei, ve­ze­tő lel­ki­pász­to­rai vet­tek részt; evan­gé­li­kus rész­ről Gáncs Pé­ter, a Dé­li és dr. Fa­bi­ny Ta­más, az Észa­ki Egy­ház­ke­rü­let püs­pö­ke.

A li­tur­gi­á­ban sze­re­pet ka­pott az Ezé­ki­el lá­to­má­sa ál­tal ins­pi­rált szim­bo­li­kus cse­le­ke­det: az Is­ten ke­zé­ben össze­kö­tö­zés­re vá­ró két fa­da­ra­bot a szol­gá­lat­te­vők a be­vo­nu­lás vé­gén az ol­tár elé he­lyez­ték.

Gáncs Pé­ter püs­pök a bűn­bá­na­ti imád­ság­ban az idei ima­hét té­má­já­nak és ige­vá­lasz­tá­sá­nak a hát­te­rét vi­lá­gí­tot­ta meg, és rö­vi­den szólt a ko­re­ai ke­resz­té­nyek fe­le­ke­ze­ti szin­tet túl­lé­pő, nem­ze­ti-po­li­ti­kai meg­osz­tott­sá­gá­ról. Imá­já­ban fel­tet­te a kér­dést: va­jon a meg­té­rés mi­lyen egyé­ni és egy­há­zi út­ja­i­ra len­ne szük­sé­günk ah­hoz, hogy meg­ér­kez­zünk a Krisz­tus­ban va­ló tel­jes egy­ség­re?

A meg­nyi­tó is­ten­tisz­te­let ige­hir­de­tő­je, dr. Bölcs­kei Gusz­táv püs­pök Ez 37,15–17 alap­ján mon­dott pré­di­ká­ci­ó­já­ban tisz­te­let­re mél­tó­nak ne­vez­te azt a „szent, buz­gó és ma­kacs igye­ke­ze­tet”, amellyel ko­re­ai test­vé­re­ink ki­tar­tó­an hi­szik, hogy a szét­sza­kí­tott­ság le­győz­hető, és ami egy­be­tar­to­zik, az Is­ten se­gít­sé­gé­vel egy­szer új­ra eggyé lesz.

A re­for­má­tus egy­ház lel­ké­szi ve­ze­tő­je meg­val­lot­ta a ba­zi­li­ká­ban össze­gyűlt ke­resz­tény hí­vek­nek, hogy ami­kor hal­lot­ta a ko­re­a­i­ak­tól szár­ma­zó ima­he­ti té­ma alap­öt­le­tét, nem a ko­re­ai hely­zet ju­tott elő­ször eszé­be.

Az alap­ige egy 2004-ben Er­dély­ben el­hang­zott ige­hir­de­tést idé­zett fel Bölcskei Gusztáv em­lé­ke­ze­té­ben: az ige­hir­de­tő sze­rint a pró­fé­ta eb­ben az igé­ben elénk hoz­za azt a szent kö­te­les­sé­get, hogy min­dent meg­te­gyünk an­nak össze­for­rasz­tá­sá­ért, ami egy­kor egy­ben volt, majd szét­sza­kadt…

A pró­fé­ta az össze­kö­tö­zött két fa­da­rab mély ér­tel­mű szim­bó­lu­má­val fe­je­zi ki az üze­ne­tet: ami ere­de­ti­leg egy­be­tar­to­zott, az to­vább­ra is össze­il­leszt­he­tő, és új­ra eggyé kell len­nie. Bár ne­künk, em­be­rek­nek be kell val­la­nunk: a mi ke­zünk nem volt al­kal­ma­s az össze­il­lesz­tés­re, ez az üze­net még­is re­mény­sé­get ad, mert nem a mi erő­fe­szí­té­se­inket ál­lít­ja a kö­zép­pont­ba: Is­ten ígé­re­te az, hogy az ő ha­tal­mas ke­zé­ben tör­té­nik meg az össze­il­lesz­tés, vagy­is Is­ten ke­ze ál­tal megy vég­be a ben­nünk, fe­le­ke­ze­tek kö­zött, or­szá­gunk­ban és ha­tá­ra­in­kon kí­vül lé­vő meg­osz­tott­ság és szét­sza­kí­tott­ság gyó­gyí­tá­sa.

Dr. Er­dő Pé­ter bí­bo­ros, prí­más, esz­ter­gom–bu­da­pes­ti ér­sek Jn 17,7–11 alap­ján tar­tott szent­be­szé­dé­ben az evan­gé­li­um egyik leg­meg­ren­dí­tőbb ré­szé­nek ne­vez­te Jé­zus­nak a ta­nít­vá­nyo­kért mon­dott fő­pa­pi imá­ját. Krisz­tus a ta­nít­vá­nyok meg­őr­zé­sé­nek a fo­há­szá­ban az Atyá­tól ere­dő ta­ní­tás foly­to­nos­sá­gá­ba he­lyez­te be­le követőit. Le­szö­gez­te, hogy Krisz­tus ta­ní­tá­sa nem em­be­ri vé­le­mé­nyek és vé­le­ke­dé­sek rend­sze­re, ha­nem hí­vő ta­nú­ság­té­tel az élő Is­ten cse­le­ke­de­te­i­ről. A Bib­lia nem csu­pán em­be­ri mű, ha­nem Is­ten igé­je, és mi­vel Krisz­tus Szent­lel­két ad­ta az egy­ház­nak, a Szent­írást a hí­vek ugyan­ab­ban a lé­lek­ben ol­vas­sák.

Krisz­tus má­so­dik ké­ré­sé­ről – „egyek le­gye­nek, mint mi” – Er­dő Pé­ter ki­je­len­tet­te: az Atya és a Fiú egy­sé­gé­nek meg kell je­len­nie és nyil­vá­nul­nia a hí­vők és ta­nít­vá­nyok kö­zött. Ezért ta­nú­ság­té­tel az, ha a vi­lág szá­má­ra lát­ha­tó­vá vá­lik a ke­resz­té­nyek egy­sé­ge, amely­nek az Atya és a Fiú kö­zött meg­lé­vő, igaz­ság­ban és sze­re­tet­ben mű­kö­dő egy­ség ha­son­ló­sá­gán kell ala­pul­nia.

A gyü­le­ke­ze­ti ének alatt a két kü­lön­ál­ló fa­da­ra­bot az azo­kat tar­tó szol­gá­lat­te­vők jel­ké­pe­sen ke­reszt alak­ba kö­töt­ték össze.

Az is­ten­tisz­te­let zá­ró­ak­kord­ja­ként D. Sze­bik Im­re nyu­gal­ma­zott evan­gé­li­kus püs­pök, a Ma­gyar Bib­lia­tár­su­lat és a ME­ÖT el­nö­ke hi­va­ta­lo­san be­zár­ta a Bib­lia éve 2008 el­ne­ve­zé­sű öku­me­ni­kus prog­ram­so­ro­za­tot. Be­szé­dé­ben há­lát adott a Bib­lia évé­nek si­ke­res le­bo­nyo­lí­tá­sá­ért és azért a le­he­tő­sé­gért, hogy „hi­tünk és er­köl­csünk zsi­nór­mér­té­két mi­nél töb­ben meg­is­mer­het­ték” a mö­göt­tünk ha­gyott esz­ten­dő­ben. Sze­bik Im­re a ren­dez­vény­so­ro­zat leg­ki­emel­ke­dőbb ese­mé­nye­i­nek em­lí­té­sén túl – szim­pó­zi­u­mok, elő­adás­so­ro­za­tok, ki­ál­lí­tá­sok, ve­tél­ke­dők, bib­lia­ver­se­nyek, ön­kor­mány­za­ti könyv­osz­tá­sok – a jó ér­te­lem­ben vett „rek­lám­kam­pány” lel­ki és szel­le­mi ta­pasz­ta­la­ta­i­nak összeg­zé­sé­re is kí­sér­le­tet tett: az egy­há­zon kí­vül élők kö­ze­lebb ke­rül­tek a Bib­li­á­hoz, egy­ház­ta­gok és lel­ki­pász­to­rok pe­dig a kö­zös gya­kor­lat ré­vén kö­ze­lebb ke­rül­tek egy­más­hoz, és egy­sé­ge­seb­bé let­tek.

„Is­ten igé­je meg­ma­rad örök­ké – vál­to­zat­la­nul az a fel­ada­tunk, hogy a krisz­tu­si öröm­üze­ne­tet, az egy­ház leg­ér­té­ke­sebb kin­csét to­vább­ad­juk a vi­lág­ban” – zár­ta gon­do­la­ta­it a püs­pök, és kö­szö­ne­tét fe­jez­te ki a prog­ram­so­ro­zat­ban részt ve­vő min­den köz­re­mű­kö­dő­nek.

Pet­ri Gá­bor