Keresztutak

„Ha nincs meg­bo­csá­tás, nincs jö­vő­je az em­be­ri­ség­nek” – mond­ta Solt Pál a Pi­linsz­ky Já­nos iro­dal­mi ká­vé­ház­ban az Asz­ta­li Be­szél­ge­té­sek Kul­tu­rá­lis Ala­pít­vány szer­ve­zé­sé­ben meg­ren­de­zett dis­pu­tán. A ja­nu­ár 13-i ren­dez­vé­nyen a tör­vény és evan­gé­li­um kér­dés­kö­rét vi­tat­ták meg a be­szél­ge­tő­part­ne­rek: a Ma­gyar Bí­ró­kép­ző Aka­dé­mia igaz­ga­tó­ja, a Leg­fel­sőbb Bí­ró­ság volt el­nö­ke és Gáncs Pé­ter evan­gé­li­kus püs­pök.

A rendezvény kez­de­tén az est ven­dé­gei Lu­ther asz­ta­li be­szél­ge­té­se­i­nek egy rész­le­tét idéz­ték, mely­ben a re­for­má­tor a jog­tu­dó­sok irán­ti ha­rag­já­nak ad han­got: „A ju­ris­ta ge­ren­dát, a teo­ló­gus pe­dig szál­kát hor­doz. (…) A ju­ris­ta nem több, mint a var­ga vagy a sza­bó.” E ke­mény ki­je­len­tés­sel szem­ben Gáncs Pé­ter – a pár­be­széd fon­tos­sá­gát ki­emel­ve – an­nak a hely­zet­nek a kü­lön­le­ges­sé­gé­re hív­ta fel a fi­gyel­met, hogy a meg­je­lölt té­ma­kör­ben a tör­vény­tu­dó és a lel­kész oszt­hat­ja meg egy­más­sal gon­do­la­ta­it és ta­pasz­ta­la­ta­it.

A vi­ta­part­ne­rek egyet­ér­tet­tek ab­ban, hogy a tár­sa­dal­mi együtt­élés sza­bá­lya­i­nak meg­ho­za­ta­la mel­lett min­den kor­ban szük­ség van a pol­gá­rok ön­kén­tes jog­kö­ve­tő ma­ga­tar­tá­sá­ra is.

A püs­pök fel­idéz­te a re­for­má­to­ri ta­ní­tás­nak azt a sa­já­tos­sá­gát, hogy a tör­vény és evan­gé­li­um meg­kü­lön­böz­te­té­sé­re kü­lö­nö­sen nagy hang­súly esik. A tör­vé­nyen be­lül ki­emel­te a két kő­táb­la el­té­rő sze­re­pét: az el­ső (tud­ni­il­lik az el­ső há­rom pa­ran­cso­lat, mely az em­ber Is­ten­nel va­ló kap­cso­la­tát ren­de­zi) a fej, amely­től ha meg­foszt­juk a tes­tet, a töb­bi tag­gal (vagy­is a má­so­dik kő­táb­la em­be­ri vi­szo­nyo­kat ren­de­ző pa­ran­cso­la­ta­i­val) is azon­nal gon­dok adód­nak. „Ret­te­ne­tes úgy vé­gig­men­ni egy szer­pen­ti­nen – foly­tat­ta gon­do­lat­me­ne­tét –, ha nincs kor­lát”, ugyan­ak­kor csak a Jé­zus Krisz­tus­ban test­té lett sze­re­tet ké­pes fel­sza­ba­dí­ta­ni ar­ra, hogy az em­ber ne kény­szer­ből akar­ja tel­je­sí­te­ni a tör­vény elő­írá­sa­it. Az evan­gé­li­um és az eu­ró­pai iden­ti­tás kap­cso­la­tát fe­sze­ge­tő kér­dés­re Gáncs Péter el­mond­ta: nem azon kell prob­lé­máz­nunk, hogy a ke­resz­tény gyö­ke­rek­re uta­ló mon­da­tok nem ke­rül­tek be az Eu­ró­pai Unió al­kot­má­nyá­nak elő­sza­vá­ba. A fő kér­dés az, hogy Eu­ró­pa ke­resz­té­nye­i­nek éle­te va­ló­ban meg­ter­mi-e a jó gyü­möl­csö­ket. Hi­szen Jé­zus Krisz­tus, az ő sza­va, ta­ní­tá­sa, éle­tünk­ben va­ló je­len­lé­te ma­ga az evan­gé­li­um.

Solt Pál fel­hív­ta a fi­gyel­met ar­ra, hogy a tör­vény fo­gal­mát so­kan a jog szi­no­ni­má­ja­ként is hasz­nál­ják. A tör­vé­nye­ket ma az ál­lam bo­csát­ja ki és ő is haj­tat­ja vég­re, ám ha túl sok a jog­sza­bály, ezek özö­né­ben ne­héz el­iga­zod­ni. Mi­nél ka­zu­isz­ti­ku­sabb egy tör­vény, an­nál ha­ma­rabb vál­toz­ta­tás­ra szo­rul. Vé­le­mé­nye sze­rint a Tíz­pa­ran­cso­lat az em­be­ri­ség kö­zös kin­cse, amely be­le van ír­va az em­be­ri szív mé­lyé­be, vagy­is iga­zi sa­já­tos­sá­gunk­ból kö­vet­ke­zik. Ugyan­ak­kor hoz­zá­tet­te: „Sem­mit sem hasz­nál, ha csak ön­ma­gá­ban néz­zük a tör­vényt. Aki a tör­vényt ad­ta szá­munk­ra, ő a meg­tar­tó.”

Az evan­gé­li­um­mal kap­cso­lat­ban a ka­to­li­kus jog­tu­dós meg­je­gyez­te: Is­ten or­szá­gá­nak öröm­hí­re ar­ra vár, hogy min­den em­be­ri eset­len­sé­günk, tö­re­dé­kes is­me­re­tünk és rossz tu­laj­don­sá­gunk mel­lett is meg­él­jük, il­let­ve meg­je­le­nít­sük a min­den­na­pok­ban. Ahol ez meg­tör­té­nik, ott az evan­gé­li­um bé­két te­remt.

Az „ezo­te­ri­ku­mok” iránt ér­dek­lő­dő 21. szá­za­di em­ber olyas­mi­re éhes, ami meg­ha­lad­ja őt és bál­vá­nya­it. Az egy­ház fel­ada­ta eb­ben a hely­zet­ben ön­ma­ga szol­gai vol­tá­nak meg­val­lá­sa le­het – ezt vál­lal­va és meg­él­ve nyújt­hat se­gít­sé­get a ka­pasz­ko­dót ke­re­sők­nek. Meg­győ­ző­dé­se sze­rint két út mu­tat a jö­vő fe­lé: túl­bo­nyo­lí­tott éle­tünk egy­sze­rű­sí­té­se és a meg­bo­csá­tás.

A dis­pu­ta Ga­lam­bos Ádám­nak, az Asz­ta­li Be­szél­ge­té­sek Kul­tu­rá­lis Ala­pít­vány ku­ra­tó­ri­u­ma el­nö­ké­nek, az est mo­de­rá­to­rá­nak kö­szö­net­nyil­vá­ní­tá­sá­val zá­rult. A há­zi­gaz­da egy­ben az ér­dek­lő­dők fi­gyel­mé­be aján­lot­ta, hogy már kéz­be ve­he­tő a ko­ráb­bi be­szél­ge­té­sek anya­gát tar­tal­ma­zó má­so­dik kö­tet is. A könyv a Lu­ther Ki­adó gon­do­zá­sá­ban je­lent meg a kö­zel­múlt­ban.

S. A.